Užice

Užice látképe a várból
Užice látképe a várból

Užice kis vízerőműve
Užice kis vízerőműve

Užice: a Hotel Zlatibor
Užice: a Hotel Zlatibor

Užice látképe a várból
Užice látképe a várból

1/10
Megálló Užicében
 
A képre kattintva galéria nyílik meg!

Užice mindig útba esik; Belgrád felől a montenegrói tengerpart felé vagy éppen onnan hazafelé. De Mokra Gora, Zlatibor vagy a Tara Nemzeti Park eléréséhez is megkerülhetetlen város. Vonattal vagy busszal, autóval vagy motorral; nyugat-szerbiai barangolások során szinte mindig érintettem már e várost. S nem azért mert a térség ékköve, hanem kedvező közlekedésföldrajzi helyzete miatt.

 

Innen közelíthető meg busszal a Mokra Gora-i kisvasút, másfél órás buszozásra van Bajina Bašta, ahonnan a Tara Nemzeti Park kirándulóhelyeit közelíthetjük meg. De csak félórányira van Zlatibor, amely téli-nyári hegyvidéki üdülőhely. A városban pedig megállnak a Belgrád és Bar közötti gyorsvonatok is.

 

Hazai viszonylatban Salgótarjánhoz hasonlítanám a várost. Salgótarján, mert egy hegyek ölelte szűk völgyben van; Salgótarján, mert a belvárosban magas panelépületek sorakoznak; Salgótarján, mert a központi főtere a szocialista építészet jegyeit viseli magán (a téren ugyanúgy áll egy hatalmas – már építésekor is túlméretezett szálloda) és azért is, mert a belvárosban van a vasút- és autóbusz állomás is – csakúgy mint Nógrád megye székhelyén.

A szocialista érában Titovo Užice volt a város hivatalos neve, amely mára elhagyta a „Titovo” jelzőt, de azért még néhány térképen vagy közlekedési irányjelző táblán így szerepel. A „Titovo” előtag azért illette meg a város nevét, mert 1941 őszén (a partizánok által elsőként felszabadított nagyobb területen) itt hozták létre, a mindössze 55 napig létezett Užicei Köztársaságot.

 

Érdemes akkor itt megállni?  Hangozhat el a kérdés… Hiszen Salgótarjánba sem szerveznek városnéző túrákat… Nos, csak a város meglátogatásáért csak az utazzon ide, aki a szocialista építészetet kutatja – neki számos csemegét kínál a város; közülük is legnevezetesebb a főtéren  (Trg Partizana) „leszállt” űrrakéta, a Hotel Zlatibor monumentális, 20-25 emeletes monstruma. De a városi múzeum kertjében még ott áll a főtérről már eltávolított hatalmas Tito szobor is, amely egykor Jugoszlávia legnagyobb Tito szobra volt!

 

De ha már erre járunk, s van egy pár óránk, álljunk meg! Felmászhatunk a belváros szélén álló szikla tetején lévő vár romjaihoz, s sétálhatunk egyet az egykori Užice-Sarajevo keskenynyomtávú vasútvonal alagútjain és hídjain át. Nem vicc! Legálisan! Ugyanis a vasútvonal felszámolását követően a város határában lévő alagutakat nem tömték be, a viaduktokat nem zárták el, hanem gyalogos sétáló utakat létesítettek rajtuk. Az alagutak kivilágítva szabadon átjárhatóak, a sínek és a zúzott kő helyett pedig aszfaltjárda fogadja az erre tévedőket.  S nem utolsó sorban, a belvárosban falatozhatunk egy jó csevapot vagy bármilyen grillhúst; de leülhetünk a Partizán tér bármelyik kávézójának teraszára is – innen pedig szemlélhetjük a 15 emeletes panelházakat, a rakétaszállót és a falakon megmaradt propaganda-mozaikfestményeket.

 

A várrom és a vasúti alagutak megközelítése is egyszerű: ha a vasút-és autóbusz állomás előtt megállunk, szemben velünk magasodik a Hotel Zlatibor épülete. De a szálloda (és a belváros) a Đetinja patak túlpartján található. Induljunk el balra, a vasúti kocsiból kialakított kávézó irányába és ne menjünk át a patakon átívelő hídon. Ha a patak ezen oldalán maradunk, hamarosan egy sétányszerűhöz érünk. A járdát megvilágító villanyoszlopokon hangszórók vannak, amikből nyári hétvégéken zene szól. Jobb oldalunkon a patak kiszélesedik, egy helyen fürdésre kijelölt hely található. Tovább sétálva étterem és egy ici-pici vízerőmű épülete következik. Itt már átsétálhatunk a gyalogos hídon, majd menjünk fel a lépcsősoron az egykori viadukthoz. Ez a híd ugyan le van zárva, de ha jobbra elindulunk, feltűnik az első alagút – amelyen már szabadon átsétálhatunk.

A várromhoz vezető legrövidebb út a belvárosból vezet. A panelházakat elhagyva, családi házas részre érünk. A folyamatosan emelkedő széles utcát kell követni, amely egy iskola mellett is elvezet. Ám bármelyik szembe jövő helybelit megkérdezhetünk, meg fogja mutatni, melyik utca vezet a várromhoz. Egy kis felfedező kedvvel felvértezve, térkép nélkül is könnyen fel lehet jutni a várba. A belvárostól kb. félórás sétára kell számítani. A várból szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre.

 

Aki úgy dönt, hogy az éjszakát is a városban tölti, kipróbálhatja az űrrakétát, a Hotel Zlatibort. Egyszer volt szerencsém kipróbálni, s valahol a 12. vagy 13. emeleten kaptunk szobát. A kilátás klassz volt, a szoba tiszta, de maga a szálloda építészetileg egy borzalom. Mindenhol beton és hatalmas üvegtáblák, kihasználatlan üres terek és kongó üresség. A szállodában alig volt vendég, s eddig bárhányszor is jártam Užicében soha nem láttam 1-2 fényes szobánál többet. Hogy lehet, hogy még üzemel a szálloda? De működik, mert honlapja is van még: http://www.hotel-zlatibor.com/

Természetesen új szálloda és panzió is működik a városban, de a közelben lévő Zlatiborban is szálláshelyek tucatját találjuk.