BalkánUtazó

Bármerre járunk Ohrid környékén, mindenhol hegyeket látunk! Akár Sámuel cár erődjéből kémleljük a tájat, akár az ohridi tóparti sétányon korzózunk, szemünk a tavat keletről keretező hegységre szegeződik. Ez pedig a Galičica-hegység! 

​

Ha végigpásztázzuk a hegységet, két részre oszthatjuk: a város közelében magasodó vonulat alacsonyabbnak tűnik, míg messzebb, a délebbre fekvő és magasabb masszívum még június első napjaiban is hósapkával fedett. A látásunk tökéletes, a Galičica-hegység gyakorlatilag két tömbre szakad, s közöttük a választóvonal a Trpejca és Stenje közötti műút vonalában húzható meg. 

 

Az albán határon lévő hegységrész legmagasabb pontja a Magaro (2255 m), a hegység ezen részét Stara Galičicának, azaz Öreg-Galičicának nevezik. 

A műúttól északra eső terület pedig a szigorúan vett Galičica-hegység, melynek legmagasabb csúcsa sem éri el a 2000 métert. Ez egy igazi karsztparadicsom! Felszínközeli felépítésében a “szivacsos” mészkő játssza a főszerepet, így itt kietlen és végeláthatatlan karrmezőkön túrázhatunk, s mivel a víz elszivárog a mészkő repedéseiben, felszíni vízfolyásokra, hegyi tavakra ne is számítsunk! Kárpótol viszont a karsztfennsíki látvány és a két tó panorámája (Ohridi- és Preszpa-tó).

 

Bár a gerincrégió kopár, a hegylábi területek mentén széles erdősáv húzódik, melynek érdekessége, hogy a nyári szárazság miatt alacsony növésű, göcsörtös törzsű bükkösök alkotják.

Érdekes geomorfológiai formái, gazdag növény- és állatvilága miatt 1958 óta Nemzeti Park.

 

Túrázás a Galičica-hegységben:

 

A legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy az elmúlt évek forró és száraz balkáni nyarai Észak-Macedónia hegységeiben is fokozott tűzveszéllyel járnak. A tüzek kipattanását megelőzendő a macedón kormány szigorú erdőlátogatási korlátozásokat vezet be minden nyáron. Ez azt jelenti, hogy a szárazság idején regisztrációhoz kötik a Nemzeti Parkok látogatását, minden túrázónak névre szóló engedélyre van szüksége! Ez általában online vagy egy nemzeti parkos e-mailcímre történő adatbejelentéssel elintézhető.

Ez a kirándulástervezést megnehezítő adminisztrációs kötelezettség általában július elejétől szeptember elejéig/közepéig szokott tartani; a pontos időpontokat a Nemzeti Park honlapján vagy facebook oldalán teszik közzé, angol nyelven is. Bár ez pont egybeesik a fő turisztikai szezonnal, a szárazság és az erősen tűző Nap miatt nem ez a legideálisabb túraszezon a Galičica-hegységben.

 

Hosszabb gyalog- vagy biciklitúrát május-júniusban vagy a szeptember közepétől november elejéig tartó időszakban érdemes tervezni. Tavasz végén még zöld a táj, minden virágzik, hosszúak a nappalok - ám záporos-zivataros időszakokat is kifoghatunk, sőt a 2000 m feletti csúcsokon még hófoltok lehetnek. Őszre a táj kopottabbá válik, sőt a növényzet “kiég”, de ilyenkor kellemes a hőmérséklet és tisztább a levegő.

 

Bár azt hinnénk, a Balkán eme szegletében még gyerekcipőben jár a gyalogtúrázás, ez nem így van! A hegységet keresztül-kasul szelik a jelzett túraútvonalak, és a iránytáblázás is megfelelő sűrűségű. Kijelölt MTB (mountain bike) útvonalak tárják fel a legérdekesebb helyszíneket, legszebb kilátópontokat. A főbb csomópontokban egyszerűbb térképvázlatokat is elhelyeztek.

Ellenben, Közép- és Nyugat-Európában megszokott minőségű turistatérkép még nem kapható a Nemzeti Park területéről. A Trimaks kiadó által megjelentetett Galičica térkép Ohrid belvárosában kapható, ám ha kinyitjuk, rögtön észrevesszük, hogy ez a terepi tájékozódáshoz elégtelen, turistatérképnek nehezen nevezhető kiadvány.

A jelzett útvonalakról, kiépített pihenőhelyekről részletesebben olvashatunk a Nemzeti Park honlapján: https://galicica.org.mk/en/homepage/

A látogatással kapcsolatos aktuális információk pedig felkerülnek a Park facebook oldalára: https://www.facebook.com/galicicanp/

Ajánlom ezt az angol nyelvű blogot is, egész Macedónia területéről (így a Galičica-hegységről is) részletes túraleírásokat tartalmaz: https://mymacedoniablog.wordpress.com/

 

A legnépszerűbb túracélpontok:

 

A Galičica-hegység legmagasabb csúcsának “megmászása”: A Magaro (2255 m) tömbjét Ohridból is láthatjuk, de legmonumentálisabb képét akkor mutatja, amikor Szent Naum kolostoránál nézünk fel a fölöttünk tornyosuló hegyre.

A legnépszerűbb jelzett út a Trpejca és Stenje közötti műút hágójáról (Lipova hágó) indul. A google térképén “Lipova - Vrv Magaro starting point” megjelöléssel találhatjuk meg. Ide autóval, motorral vagy biciklivel juthatunk el, tömegközlekedés nincsen. A műút Trpejca felőli végén, nyaranta és napközben behajtási díjat szednek a Nemzeti Park munkatársai.

 

A Galičica-hegység átszelése észak-déli irányban (gerinctúra): Szintén a fent említett aszfaltútról érjük el a Lako Signoj csúcsát is (1984 m), ami a Galičica gerinctúra legmagasabb pontja. A gerinc nagy részéről élvezhetjük a két tó panorámáját. Ennek a csúcsnak a felkeresése a műút felől másfél órás emelkedőt jelent, ha innen tovább folytatjuk vándorlásunkat észak felé, Velestovo 6, Ohrid 7 órányi gyaloglásra van.

 

Nemcsak a hegység gerinctúráját választhatjuk, az Asan Dzura turistaház érintésével, egy völgyön keresztül is átszelhetjük a hegységet. Itt egy széles, jól kijárt kocsiút vezet (földút), így ez kijelölt MTB útvonal is.

 

Akár túrázni indulunk, akár biciklivel szeljük át a hegységet, jó sok ivóvizet vigyünk magunkkal! Ne feledjük, karszthegységben nincsenek felszíni vízfolyások, tavak; a csekély számú forrás csak a hegy lábánál ered.

 

Velestovo falu és a Galičica-hegység:

 

Az Ohridi- és a Preszpa-tó között húzódó Galičica-hegység nyugati lejtőjén, úgy 1000 méteres tengerszint feletti magasságban bújik meg Velestovo település.

 

A falu a középkor óta létezik, de a helyiek elbeszélése szerint a mainál alacsonyabban, az Ohridi-tóhoz közelebbi helyszínen alapították. A hagyomány szerint a község a törököktől való védekezés miatt került feljebb, így jobban védhetőek voltak a házak.

A II. Világháborúig a falusiak állattenyésztéssel foglalkoztak, kecskét és juhot legeltettek. Az állatokat felhajtották a Galičica-hegység magasabb régióiba, a mai Asan Dzura turistaház környéki területekre. Állattartással ma már csak néhány falubeli foglalkozik, a lakosok többsége Ohridban vagy Bitolában dolgozik, de az 1990-es években jelentős volt a külföldre történő elvándorlás is. Ez odáig vezetett, hogy az 1994-ben még 1100 lakossal rendelkező település 2002-re szinte teljesen elnéptelenedett, mindössze 53 állandó lakója maradt.

Az elvándorlók többsége eladta ingatlanát, amiket a 2010-es években olyan városiak vettek meg, akiket vonzott a település elszigetelt, de gyönyörű elhelyezkedése. Velestovóból ugyanis csodálatos panoráma nyílik az Ohridi-tóra, de magára Ohrid városára is. Az új tulajdonosok általában csak nyaranta vagy hétvégente tartózkodnak a községben, az utóbbi években sok vendégház és apartman nyílt, de kisvendéglőt is találunk. Ohrid csak 5 km, Velestovo pedig csendet, nyugalmat, páratlan kilátást és túrázási lehetőségeket kínál az itt megszállóknak. Nyaranta művészeti rendezvényt, költői összejövetelt is tartanak a településen.

 

Velestovo megközelítése:

 

A faluba egysávos aszfaltozott út vezet, autóval, motorral és biciklivel is mehetünk, ám jelentős szintemelkedésre kell számítani! Gyalog is erős a kaptató, de egy óra alatt Ohrid szélétől felérünk, sőt útközben kiépített kilátóponton is megpihenhetünk, így a felfelé túrázás jutalma a felejthetetlen Ohridi-tavi panoráma.

Tömegközlekedés, minibusz nincsen!

 

A falu szélétől induló földúton a Galičica-hegység gerincére gyalogolhatunk tovább, de ezen az úton érhetjük el az Asan Dzura turistaházat is, ami még 15 km-t és 550 méter szintemelkedést igényel. Az Asan Dzura turistaház igénybevételét előre kell egyeztetni, de a menedékház mellett található a Galičica-hegység egyetlen kijelölt sátorozóhelye is. Máshol a vadkemping hivatalosan tilos!

 

A Galičica-hegység gerincéről (elsősorban a déli részéről, a Trpejca és Stenje közötti műúthoz közelebbi részről, tehát az Asan Dzura turistaháztól délre) körbenézve két tó látványában gyönyörködhetünk: nyugati oldalon az Ohridi-tó, keleti oldalon a Preszpa-tó vize csillog.