Belogradcsik

A belogradcsiki erőd
A belogradcsiki erőd

press to zoom
A sziklák közé épült erőd
A sziklák közé épült erőd

press to zoom
A belogradcsiki sziklavilág
A belogradcsiki sziklavilág

press to zoom
A belogradcsiki erőd
A belogradcsiki erőd

press to zoom
1/15
Erőd a sziklaerdőben: Belogradcsik
 
A képre kattintva galéria nyílik meg!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy iskoláslány Belogradcsikban, aki egy púposhátú dervis (szegénységben élő muzulmán szerzetes) iskolájában tanult. A lány szerelmes lett a helyi kovácsba. Titkon találkozgattak a környék egyik, igen finom ízű vizet adó forrásánál. Tanárának, a dervisnek nem tetszett ez a tiszta szívű szerelem, s elkezdte kifigyelni, hogy hol fut össze a lány és a fiú.

Egy napon a lány vízért indult a forráshoz, ahol a dervis már várta és hirtelen megragadta a karját. A rémült lánynak sikerült kiszabadulnia gonosz tanítójának kezei közül majd elfutott a környék sziklái felé, hogy elrejtőzzön támadója elől. A dervis utána vetette magát és hosszú ideig kergették egymást a sziklaerdőben.

Nem sokára a lány arra lett figyelmes, hogy egy nagy mackó fut feléje. Szemben egy medve, mögötte a dervis… - a lány félelmében összeroskadt.

„– ­Inkább a medve egyen meg, mint hogy a gyűlölködő dervis kapjon el. – gondolta magában a lány.” S ebben a pillanatban csoda történt. A másodperc tört része alatt beborult az ég és mennydörgés zaja hallatszott. A nappal éjszakává változott. A koromfekete sötétségből csak a lány ijedt sikolya, a medve félelmetes ordítása és a férfi rémült kiáltozása hallatszódott ki. Aztán baljós csend ülte meg a tájat.

Mire ismét kivilágosodott, mindannyian kővé dermedtek: így jött létre az Iskoláslány, a Medve és a Dervis, amely három új sziklatoronnyal bővítette a Belogradcsik környéki kővilágot.

 

Az Északnyugat-Bulgáriában található kisváros a mesék és legendák földje. Találkozhatunk itt még az Oroszlánnal, a Tevével, de akár az Óriással is. S mindegyik alakzat keletkezését egy kis legenda kíséri. Ha kíváncsiak vagyunk e bizarr sziklaformációkra és a közöttük rejtőzködő erődre, látogassunk el Belogradcsik környékére!

 

A város és térsége Bulgária egyik kiemelt látnivalója, ennek ellenére – félreeső elhelyezkedése miatt – kevesen keresik fel. Még főszezonban sem vetődik el errefelé sok turista, csak a Vidinben kikötő szállodahajók utasait hozzák-viszik a különbuszok egy villámlátogatásra. Egy nyári délutánon akár egymagunkban is felfedezhetjük a sziklavilág és vár rejtett helyeit!

 

A Balkán-hegység (Sztara Planina) északnyugati, lealacsonyodó lejtőin, Vidintől kb. 50, Szófiától 200 km-re csöppenünk bele ebbe a különleges világba. A városból, bármerre is indulunk, egy sziklaerdőben találjuk magunkat. Vörös homokkőből és konglomerátumból álló tornyok és toronycsoportok uralják a tájat, közöttük törésekkel illetve mély repedésekkel szabdalt, szétterülő lapos és kopár kőzetplatók láthatóak, amíg a szem ellát.

 

A sziklavilágba szinte belesimul a város másik kiemelkedő látnivalója, a Belogradcsiki Erőd, azaz a Kaleto (a török eredetű erőd szóból). A vár őse még akkor épült, amikor a környék a Római Birodalom fennhatósága alatt állt. A különleges sziklaalakzatok természetes védelmet is nyújtottak, ezért falakat csak néhány helyen kellett emelni. A vár udvarát több oldalról is 60-80 méter magas sziklatornyok védték. A vidini Baba Vida erőd árnyékában a belogradcsiki vár elsősorban a térség ellenőrzését szolgálta, védelmi funkciója kisebb volt.

 

A XIV. században bővítette a várat Ivan Szracimir bolgár cár, aki a vidini mellett a régió második legfontosabb védelmi építményét kívánta létrehozni. Azonban a század végén Bulgáriát elfoglalta az Oszmán Birodalom, a vidini cárság bukása a bolgár államiság teljes felszámolását eredményezte.

Ezt követően századokon át török kézen volt az erőd, amit többször is bővítettek, mert a régióban erősek voltak a nemzeti-felszabadító mozgalmak. Az 1850-es belogradcsiki lázadás leverésében is fontos szerepet kapott a vár. Az erődítmény 1878-ig őrizte a török birodalmat, majd még az 1885-ös szerb-bolgár háborúban is eredeti funkcióját töltötte be. Ám azóta nem játszik szerepet a történelem alakításában.

 

Nagyszerű látvány, ahogy a vár épített falai belesimulnak a sziklavárosba, de az erőd különböző szintjeiről is csodálatos panoráma tárul elénk: kelet felé Belogradcsik házaira látunk rá, míg nyugat felé a sziklatornyok uralják a tájat. A háttérben felsejlenek a Sztara Planina egyre magasabb vonulatai, tiszta időben pedig megpillanthatjuk a szerb-bolgár határt kettészelő Midžort is, Szerbia – Koszovó nélkül – legmagasabb csúcsát (2169 m).

 

A zegzugos sziklavilágot jelzett turistautakon is felfedezhetjük, különböző hosszúságú útvonalak várják a kirándulókat. A turistajelzések rendszere hasonlít a hazai sávjelzésekre. A várba autóval vagy gyalog kapaszkodhatunk fel, az utat táblák jelzik. Az erődrendszer bejáratánál van a jegypénztár, de található itt néhány szuvenír-árus és egy kisebb büfé is.

 

Belogradcsikba mindenképpen érdemes ellátogatni, periférikus elhelyezkedése ellenére is. Akinek van ideje, a bolgár tengerparti nyaralását is kiegészítheti a környék látnivalóinak felkeresésével (a Duna-parti Vidinnel együtt) és Szerbia vagy Románia irányában (a vidini Duna-hídon át) folytathatja útját Magyarország felé. Kitérőt jelent ez, de cserébe kis forgalmú utakon, eldugott térségben, gyönyörű tájon keresztül utazhatunk. (A műutak minősége igen vegyes a térségben!)

 

Tömegközlekedéssel igen nehéz a város felkeresése, de nem lehetetlen! A Szófia és Vidin közötti vasútvonal a közelben halad, de Belogradcsiktól egy 900 méter magas hegy választja el. Oresec állomás van a legközelebb (kb. 10 km-re), ahol a gyorsvonatok is megállnak. Ám a vasúti megállót és Belogradcsikot csak egy jelentős szintemelkedésű és igen rossz állapotban lévő, szerpentinező út köti össze, amelyen nincsen szervezett tömegközlekedés. Belogradcsikból könnyen kérhetünk fuvart az állomásra, mert a helyiek is – iránytaxi jelleg – így mennek, ám ellenkező irányban a szerencsén múlik, hogy várakozik-e éppen autó az állomáson, amellyel megtehetjük ezt a kb. 20 perces utat.

Autóbuszos megközelítés: Szófiából naponta egy járatpár közlekedik, a menetrendre itt kereshetünk rá: https://www.centralnaavtogara.bg/

A buszjárat Szófiából 16:30-kor indul a hét minden napján, míg Belogradcsikból a kora reggeli órákban indul vissza. A menetidő kb. 4 és fél óra.

Vidinből is közlekednek buszok, ezek elsősorban minibuszok, amik 10-15 utast tudnak szállítani. A menetidő innen kb. egy óra. A menetrendről az interneten igen ellentmondásos információkat találtam, de személyes tapasztalat alapján, 2019 nyarán a következő időpontban indultak a buszok:

Vidinből: 7:40, 12:00, 14:00, 17:30. Szombaton csak a 14 órás, vasárnap a 17:30-kor induló járat közlekedik. Belogradcsikból 7:30, 9:00, 12:30 és 16:00 az indulási időpontok. Nincs pontos információm, hogy hétvégén a felsorolt járatok közül melyik közlekedik.

 

Egy napos kirándulásként még Vidinből sem javasolom Belogradcsik felkeresését tömegközlekedéssel, mert minimum egy teljes napot el lehet tölteni a sziklaerdőben való túrázással illetve a várban. Nem érdemes a buszindulás miatt rohanni vagy rövidíteni a programot. A városban sok szálláslehetőség kínálkozik (szálloda és magánszálláshelyek egyaránt), így a legideálisabb, ha egy vagy két éjszakát Belogradcsikban töltünk.