BalkánUtazó

Nyár közepén is kellemesen hűvös idő, fenyőillatú erdők, 2000 méter fölött hatalmas kőtengerek és kőfolyások, a hegygerincről pedig pazar kilátás a Preszpa-tóra. Ezt nyújtja a Baba-hegység területén található Pelister Nemzeti Park, mely nevét a legmagasabb pontja, a 2601 méter magas Pelister-csúcs után kapta.

 

A jól kitáblázott és turistajelzésekkel ellátott ösvényeken a híres balkáni selyemfenyő, a “molika fenyő” alkotta erdőségekben túrázhatunk vagy gránitból álló kőhalmokon mászhatjuk meg a hegység legmagasabb régióját, ahol két tengerszem hűs vizében mártózhatunk meg. De kisebb kirándulásokat is tehetünk és tanösvényen ismerhetjük meg az Első Világháborúban itt húzódó “szaloniki front” hegyvidéki környezetben épült futóárkait és a harcok mikéntjét.

 

A hegység lábánál elterülő falvakban és az 1400 méter magasságból induló túrautak csomópontjánál is van szálláshely, sőt a hegygerinc alatti tavacska, a Golemo-ezero partján turistaházat is találunk. De Bitolából akár egynapos látogatást is tehetünk a Nemzeti Parkban, hiszen a Baba-hegység közvetlenül a város fölött magasodik.

 

Bitolából Trnovo és Magarevo falvakon keresztül vezet aszfaltút a hegységbeli túrák kiindulópontjához, a Pelister Információs Központhoz közeli Hotel Molikához. A hegyvidéki stílusban épült szálloda mellett nagy parkolót találunk, ami nem csoda, hiszen a téli szezonban sípálya is üzemel itt.

Az Információs Iroda inkább csak szóbeli tájékoztatást nyújt, sajnos, 2023. nyarán semmilyen térképet vagy nyomtatott szórólapot nem tudtak adni…

A Hotel Molikában étterem is várja a vendégeket és van néhány sematikus térképük is a jelzett úthálózatról. Ám a parkoló közelében több információs tábla is megmutatja, merre mehetünk és mit láthatunk.

 

Tömegközlekedés nincsen a környéken, ha - mint én - autó nélkül járjuk a Balkánt, akkor Bitolából taxival jöhetünk el idáig. A fuvar ára 700 dénár (mintegy 10-12 euró), de kérdezzük meg a sofőrt, akár alkudni is lehet. Túra után a Hotel Molika recepciósa készséggel hív taxit, ha nem tudunk telefonálni.  

 

Tehát ha sikeresen megérkeztünk a hegyi szálloda parkolójához, induljunk el a fenyőerdő irányába, ahonnan egy jól kitaposott földút indul, sőt egy térképtábla is hirdeti magát.

Pár méter múlva egy padokkal és asztalokkal teleszórt kis tisztáshoz érünk, ahol már több tábla és útvonal-lehetőség adódik. 

Ha kíváncsian tovább megyünk az eddig megtett földút folytatásában, szintén pár méter után egy kilátóhely nyílik meg előttünk. Erről a sziklás kilátóhelyről (“Lastojčin kamen”) egy mély patakvölgyre, érintetlen balkáni molika fenyvesekre, kisebb kőfolyásokra, no, és a hegység magasabb régiójára láthatunk rá - tiszta időben.

Ha csak ennyit sétálunk, akkor is bepillantást nyerhetünk a Baba-hegységben szigorúan védett “molika fenyvesek” hangulatába.

 

A macedón fenyőként is ismert “Pinus peuce” Észak-Macedónia, Bulgária, Albánia, Szerbia és Montenegró magashegységeiben, 1000-2200 méter tengerszint feletti magasságban honos, endemikus faj. 35-40 méter magasra nőnek, törzsátmérőjük kb. másfél méter. August Rudolf Grisebach botanikus 1839-ben fedezte fel a Pelister lejtőin ezt a különleges fenyőt, amelynek tűlevelei ötös kötegekben nőnek. A ma leginkább elterjedt “molika” nevet viszont csak 1871-ben kapta meg Jovan Cvijiċ szerb természettudóstól. Ma a Pelister Nemzeti Park szimbóluma.

 

A piknikezésre is alkalmas tisztás egy kisebb turistaút-kereszteződés, ugyanis innen indul a jelzett ösvény a Kopanki menedékház leégett torzójához, ami tulajdonképpen a Hotel Molika mellől induló sífelvonó felső végállomása, a sípályák kiindulópontja.

A kb. félórás kaptató ösvénye szintén gyönyörű fenyőerdőben, vadvirágos aljnövényzet között emelkedik 1630 méteres tengerszint feletti magasságba.

 

Hosszabb, nehezebb túrák:

 

A Kopanki menedékház mellett tábla és turistajelzés is mutatja, hogy merre induljunk el, ha a hegység legmagasabb csúcsa a célunk. Ez a “Rocky trail-nek” nevezett tematikus útvonal, amely átszeli a Baba-hegység hatalmas kőfolyásait és helyenként láncokkal segíti a haladást a sziklák között. 2400 méteres magasságban - vészhelyzetre szolgáló - kis bivakszállás is épült. 

 

Hogy kerülnek ide ezek a nagy kiterjedésű, gránitból álló kőtengerek?

A válasz a Baba-hegység geológiai múltjában rejlik. A Balkán-félszigetet két nagy hegylánc határolja: nyugaton és délnyugaton a Dinári-hegység, míg északon és északkeleten a Balkán-hegység. E két nagy hegyvonulat a Balkán geológiailag fiatalabb része, amely közrezárja a félsziget ősi magját.

A földtörténeti ős- és óidőből származó kőzetekből álló terület - a szélein lezajlott hegységképződési folyamatok miatt - feldarabolódott, rögvidékké vált. Egyes részek kiemelkedtek, így keletkeztek a Nyugat-Makedón-hegyvidék tagjai, mint a Baba-hegység, míg más részek megsüllyedtek. A megsüllyedt medencéket, szerkezeti mélyedéseket víz töltötte ki, így jött létre az Ohridi-tó vagy a Preszpa-tó.

A Baba-hegység fő tömegét tekintve tehát idős, kristályos kőzetekből, főképp gránitból és palakőzetekből áll, és ezek a kifagyásos aprózódás következtében kőtengerek és kőfolyások formájában borítják a felszínt.

 

A csúcsig 8 km-es utat kell megtennünk, amihez a jelentős szintkülönbség és a nehéz terep miatt kb. 5 órára van szükség.

A 2601 méteres csúcson egy meteorológiai állomást találunk. Ez kicsit belerondít a képbe, de a kilátás azért pazar: egyik irányban a Preszpa-tó vize csillan meg alattunk, másik irányban a Pelagónia-medence és Bitola városa tűnik fel. 

 

Az útvonal kitűnően jelzett; piros körben fehér pötty a Macedóniában megszokott turistajelzés. A sziklás terep miatt csak száraz, napos időben szabad elindulni, megfelelő lábbeliben, fejfedővel és elegendő étellel-itallal!! Kesztyű, kötszer is legyen nálunk ezen az úton, a sziklák élesek, csúszósak is lehetnek! Az útvonal csak májustól október végéig járható biztonságosan, az év többi részében hóval fedett.

 

A Pelisterről egy 13 km-es, szintén jelzésekkel ellátott földúton is visszatérhetünk a Hotel Molikához közeli Információs Központhoz (ez egyben a téli útvonal is). Ez az út sokkal könnyebben járható (és kijelölt mountain bike kerékpárút is), mint a “Rocky trail”! Érdemes erre leereszkedni a gerincrégióból. Ha erre megyünk, érintjük a kisebb tengerszemet (Malo-ezero, azaz Kis-tó) és a Široka kulcsosházat is.

 

A Pelister csúcsról gerinctúrára is lehetőség nyílik, ha több napos vándorlást vállalnánk be: a jelzett ösvény elvezet a “Pelister szemének” nevezett Golemo-ezero tóhoz, a mellette álló menedékházhoz (Golemo Ezero menedékház) és tovább, a hegység nyugati lejtőjén megbújó Brajčino faluban ér véget (ez az ösvény 14 km hosszú és 5-6 órát kell rászámolni). Ez azonban már két napos program; az éjszakát a tengerszem partján lévő turistaházban tölthetjük.

 

Rövidebb, könnyebb kirándulások:

​

Természetesen nem mindenki vállalkozik nehéz, magashegységi túrára, ezért kisebb kirándulásokat is ajánlok.

 

1. Nem kell a 2601 méteres csúcsot megmászni, ha rövidebb, de hasonlóan szép túrát szeretnénk tervezni. 4 km-es, kb. másfél órás (egy irányban) kirándulással kereshetjük fel a “Jorgov Kamen” sziklás kilátópontot. Így is betekintést nyerhetünk a Baba-hegység lejtőit borító kőfolyásokba és szép fenyvesben is gyalogolhatunk.

A már ismertetett, Hotel Molika közelében lévő, padokkal-asztalokkal ellátott tisztástól induljunk fel a Kopanki-menedékházhoz. Onnan a “Jorgov Kamen” felé mutató ösvényt kell választanunk, ami rövid szakaszon a “Rocky trail” útvonallal egy irányban indul el. Keresztezünk néhány kisebb kőfolyást, majd kiérünk a sziklakilátóhoz, ahonnan a Pelagónia-medencére van szép kilátás.  

 

2. Még rövidebb, elhanyagolható szintkülönbséget tartalmazó, de tartalmas séta a “Historical Trail” is, ami a “szaloniki front” eseményeinek és építményeinek állít emléket (angol nyelven is olvashatóak a tanösvény ismertetői). 

Szintén a Molika Szálló közelében lévő tisztástól indul utunk, csak nem felfelé, hanem lefelé. A tanösvényt információs táblák kísérik és körülbelül egy óra alatt bebarangolhatjuk. Végig szép erdőben sétálhatunk és az Információs Központnál fejezhetjük be ismerkedésünket a témával. Persze, akár innen is kezdhetjük a kirándulást (kevés szintemelkedés ebben az irányban van), ez esetben a hegyi szálloda mellett ér véget utunk. 

 

A szaloniki front, amit macedón frontként is ismernek, az I. Világháború másodlagos hadszintere volt. Akkor jött létre, amikor 1915 őszén a Központi hatalmak, Bulgária csatlakozásával megtámadták Szerbiát. Az Antanthatalmak a szerbek megsegítése céljából közbeléptek és csapataik - Szaloniki felől - megjelentek a Balkán-félszigeten.

1916 folyamán az Ohridi-tótól a Baba-hegységen át az Égei-tengerig egy frontvonal alakult ki. A hegységben is lépcsőzetes árokrendszereket, futóárkokat, géppuskafészkeket és erődítményeket létesítettek.

 

A szövetségesek offenzívája 1916 őszén kezdődött és a mai Bitola volt a célpontja. A szerb és francia csapatoknak vissza kellett szorítaniuk a bolgárokat, akik a Kajmakčalan-hegységből a Preszpa-tó vidékéig tartó fronton álltak.

1917. februárjában újabb hadműveletet indítottak, ezúttal Albániában, azzal a céllal, hogy egy újabb utánpótlási útvonalat nyissanak meg Saranda és Korça között. A támadó offenzíva célja a Bitolától nyugatra, az Ohridi-tó és Preszpa-tó közötti földszoroson lévő stratégiai magaslati pozíciók elfoglalása volt.

 

3. Ha családdal és autóval vagyunk, a hegység alacsonyabb környezetben lévő, kiépített pihenőhelyeit, játszótereit is könnyen felkereshetjük: a google térképen “Mala Livada” és “Golema Livada” néven megtalálható helyszínek kellemes piknikezőhelyek. A két helyszínt jelzett turistaút köti össze, a táblák a hegység élővilágát mutatják be - bár ezen a tanösvényen kizárólag macedón nyelven. Útközben egy kisebb kilátótorony színesíti az erdei sétát. 

 

Érdemes a Nemzeti Park honlapját is böngészni, angol nyelven is számos információra lelhetünk: https://park-pelister.com/en/

 

​