Kosjerić

Átutazóban Kosjerićen
 
A képre kattintva galéria nyílik meg!

A város neve nem volt ismeretlen a számomra, hiszen a Belgrád-Bar vasútvonalon fekszik és a Valjevo és Požega közötti főút is elhalad a határában. Ezért már többször is átutaztam a településen. Ennek ellenére magáról a városról keveset tudtam; a vonatablakból csak a környező hegyeket szemlélhettem, a főút pedig elkerüli a belvárost.

 

2014 októberében Požega felől szerettem volna Valjevoba utazni. Ez könnyű vállalkozás lett volna, ha jár a vonat! Ám immáron fél éve szünetel a közlekedés a Valjevo feletti szakaszon - továbbra is a májusi árvízkárok miatt. (2015. március 5-én újra megindult a forgalom a teljes vonalszakaszon!) Semmi baj, a busz amúgy is gyorsabb lenne és az út közel párhuzamosan fut a vasúttal. Felpattanok egy buszra és legalább rálátok a megsérült vasúti szakaszra is. Ám a "buszra pattanás" már nem volt olyan egyszerű, ugyanis a požegai autóbusz-állomásra nem térnek be a Požegát is érintő, Valjevo felé közlekedő távolsági járatok?!

A buszállomáson javasolták, hogy álljak ki az útkereszteződésbe és intsem majd le az érkező járatot. A "mikor érkezik?" kérdésemre csupán egy körülbelüli, tájékoztató időpontot kaptam. Kicsit ugyan vártam az útkereszteződésben, ám hamarosan megunva az ácsorgást úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek egy helyi járattal Kosjerićbe, ahonnan majd továbbjutok Valjevoba. (A helyi járatok tudni illik az autóbusz-állomásról indulnak.) A város úgy is félúton fekszik a kiindulási pontom és a célállomásom között.

 

Így vetődtem el a közel 4000 lakosú, hegyek koronázta kisvárosba. A busz a település központjában tett le, közvetlenül a turistainformációs irodánál. Így, hogy tudatlanságomat elűzzem, rögtön be is tértem oda. Egy szatyornyi kiadvánnyal távoztam, amelyek gyors átlapozása után, sétára indultam. A városközpont itt is, mint mindenhol, egy üzletekkel, pékségekkel, grillbüfékkel és kocsmákkal teli főutca, amelyet egy kis patak, a Skrapež szel ketté. A patak partján áll a városi szálloda épülete, a Hotel Olympic. Ez is a szocialista szállodaépítészet "gyöngyszeme"; egy, a település lélekszámához hasonlítva aránytalanul nagy, csúnya betonkolosszus. Később, amikor a hivatalban kapott prospektusokat olvasgattam, jót nevettem a szállodát bemutató részen. Ebben ugyanis Nyugat-Szerbia egyik legszebb épületeként aposztrofálják a hotelt. Hát, ezzel vitatkozhatnánk… ugyanis az nem ez, hanem az užicei űrrakétát szimbolizáló szörnyűség…

 

A városka központja sokat nem nyújt, látszik, hogy Kosjerć inkább csak egy adminisztratív és kereskedelmi központ, ahová a környező hegyvidéki területeken élők jönnek be vásárolni, hivatalos ügyeket intézni, esetleg dolgozni. A település legnagyobb munkáltatója a város határában működő cementgyár.

 

A város inkább a belföldi sportturizmusra épít, gyakran itt tartják edzőtáboraikat a szerb labdarúgó-, kosárlabda-, és kézilabda csapatok, mert egy 40000 m2-es sportközpont található a városban, sportcsarnokkal és uszodával felszerelve.

 

A Kosjerić környéki hegyi falvak a belföldi falusi turizmus megteremtői, ahol elsősorban a gasztronómiai élvezeteket helyezik a központba.

 

A környező hegyvidéki terület azonban számos érdekességet tartogat, ahol érdemes nekünk is megállni, amennyiben ezen a főúton (21-es főút Valjevo és Požega közötti szakaszán) utazunk a montenegrói tengerpart felé. Az egyik ilyen hegyvidéki üdülő- és túraközpont Divčibare

© 2014-2020 by Sali Zoltán. All rights reserved

  • vimeo
  • Twitter Clean
  • facebook