BalkánUtazó

Észak-Macedónia második legnépesebb városa a Baba-hegység lábánál: Bitola
 
A képre kattintva galéria nyílik meg!

A Pelagónia-medence délnyugati sarkában, a 2600 méterig emelkedő Baba-hegység (Pelister Nemzeti Park) tövében terül el Bitola, Észak-Macedónia második legnépesebb városa. Változatos történelmi múltjának és kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően igen érdekes település, sok látnivalóval. Emiatt szeretném bemutatni Bitola múltját, majd egy sétaútvonal keretében a legfontosabb nevezetességeit, külön részt szentelve Heraclea Lyncestis romjainak.   

Bitola történelme:

​

A mai város helyén már az ókorban fontos település állt: Heraclea Lyncestis. Ezt a görögök alapították az i. e. IV. században és stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően gyorsan fejlődött. Nevéből a “Lyncestis” egy ősi királyság elnevezése, amit II. Fülöp macedón uralkodó hódított meg ebben a térségben. A “Heraclea” előtagot pedig Héraklész mitológiai hős tiszteletére kapta a város.

Az i. e. II. században a rómaiak meghódították a Balkán-félsziget ezen részét, a város politikai hatalmát megsemmisítették, de gazdagsága és fejlődése nem torpant meg: a város határában haladó Via Egnatia kereskedelmi úton jelentős állomás lett és ez továbbra is bevételi forrás volt a település számára.

Heraclea Lyncestis a “colonia” rangot is elnyerte és a korai bizánci időkig, Jusztinianusz idejéig élte fénykorát.

Az i. sz. VI. század végén különböző törzsek támadták meg a várost és a régióban megkezdődött a szláv népek megtelepedése. 

A X. században Sámuel, bolgár cár uralma alá került, így az Első Bolgár Birodalom részévé vált. Ezután ismét a Bizánci Birodalom része lett, de rövid időre Szerbia is kiterjesztette hatalmát a településre és környékére.

A középkor ezen időszakában jelenik meg a város szláv neve: “Bitol”, amely a régió katonai, politikai és vallási (püspöki) központja volt. Jól kiépített kereskedelmi kapcsolatai voltak a Balkán-félsziget meghatározó városaival: Raguzával, Szalonikivel, Konstantinápollyal vagy Tarnovóval.

1382-ben került török kézre, és egészen 1912-ig az Oszmán Birodalom része volt, Monasztir néven. Általános jóléte egészen a XIX. századig visszaesett, amikor Szaloniki után ismét a második legnagyobb város lett a dél-balkáni régióban. Kereskedelmi szerepe is nőtt és építészetében is egyre inkább európai jegyeket mutatott. Ennek oka az volt, hogy a törökök konzulátusokat vonzottak a városba, ezért modernizálták a településképet. Ebben az időben ragadt Bitolára a “Konzulok városa” becenév, melyet ma is őríz; 13 ország konzulátusának ad otthont.

A törökök jelentős katonai központja is volt, a monasztiri katonai iskolában végezte tanulmányait Kemal Atatürk is, a világháború utáni Törökország megteremtője és modernizálója.

Az 1912-es balkáni háborúk lezárásaként Macedóniát három részre osztották Görögország, Szerbia és Bulgária között. Monasztir Szerbiához került és hivatalos neve a szláv Bitola helynév lett.

A település azonban csakhamar ismét frontvonalba került. Az I. Világháború idején a város feletti Baba-hegység vonulatain alakult ki a “szaloniki front”, amelynek gránáttüze pusztította el a török Monasztir régi városrészeinek nagy részét.

1918-ban, a “szaloniki front” összeomlásával kezdődött meg a központi hatalmak katonai erejének összeroppanása és ekkor foglalta vissza a Szerb Királyság.

A II. Világháború alatt Bulgária vette át az irányítást a területen, ám a háború lezárását követően Jugoszláviához került, majd 1991-től a független Macedónia délnyugati részének gazdasági és ipari központjává fejlődött.

Bitola látnivalói - Séta Bitolában:

A várost a Dragor nevű patak osztja két részre. A település központjában, a vízfolyás déli partján indul Bitola főutcája (Észak-Macedónia leghosszabb, autók elől elzárt sétálóutcája), a Širok Sokak. Itt magasodik az Óratorony, vele szemben pedig a Jeni mecset. 

Kezdjük a belváros felfedezését innen és sétáljunk dél felé!

Az Óratorony egyértelműen Bitola jelképe. 1639-ben említik először, de a XVII. századi építmény magassága jóval elmaradt a ma látható, 32 méter magas időmérő mögött. Ezidőtájt óraszerkezete még nem volt, harangszóval jelezte az idő múlását. S miért a város ezen helyén emelték az Óratornyot? 

Ez a hely volt a török kori Bitola bazárnegyede, itt volt a “Pekmez bazar”, ahol a méz, lekvár és a hűtésre használt jég cserélt gazdát. Környezetében számos üzlet és lakóépület állt, fontos volt tehát a pontos idő jelzése. 

Mai formáját a XIX. századi bővítésekor nyerte el: a kőből épült torony négy emeletre van felosztva, részben kőből készült és fából ácsolt lépcsők vezetnek az óraszerkezethez és a 15 kisebb-nagyobb haranghoz. Az első (francia gyártású) óraszerkezetet az 1920-as évek elején szerelték be, de ezt 1936-ban német időmérőre cserélték.

Hangszerkezete minden hatodik órában, hat dallam közül választ véletlenszerűen.

Az Óratoronnyal szemben, 40 méter magas minaret hívja fel magára a figyelmet. Ez a város másik jelentős oszmán kori emléke, a Jeni mecset. A “jeni” török szó, jelentése: új. Ez arra utalhat, hogy a ma is látogatható, XVI. században épült mecset egy régebbi templom maradványaira épülhetett. Jelenleg művészeti kiállítótér.

II. Fülöp macedón király, a város ókori alapítójának szobra uralja a Magnolia teret, ahol egy hatalmas szökőkút is található. Innen nyílegyenesen vezet a Širok Sokak sétálóutca.

A Magnolia tértől nyugatra, egy utcányira áll a Szent Demetrius templom. Különlegessége, hogy a szerény külső, pazar belső teret takar. Ennek az az oka, hogy tervezésekor, a XIX. században, az oszmán befolyás időszakában csak úgy engedélyezték a törökök az ortodox templom építését, ha az külső jegyeivel nem hivalkodik, nem uralja a város látképét. Az 1830-as években emelt bazilikához csak 100 évvel később építettek harangtornyot.

Szintén a Magnolia tér közelében (csak attól egy kurta utcányira keletre) bukkanhatunk egy másik érdekes épületre: ez a Magaza. Ez tulajdonképpen egy speciális áruraktár volt a XIX. századi Bitolában. A masszív épület szerkezetének és építőanyagának köszönhetően maximális védelmet nyújtott a korabeli rablások ellen, de a városi tüzek ellen is biztonságos volt. Járjuk körbe az épületet! A kétszintes létesítményt kőlapokkal burkolták és ablakain erős fémrácsok voltak, amelyeket belülről redőnnyel lehetett lezárni. Így a kereskedők itt tárolhatták értékes árukészletüket.

A restaurált építmény manapság kulturális célokat szolgál; kiállítások, irodalmi estek és kamaraelőadások színtere.

Induljunk el dél felé a Širok Sokak utcán!

A város főutcáját számos neoklasszicista stílusban épült ház szegélyezi, amelyekben üzletek, kávézók és éttermek működnek. Itt találjuk a legtöbb konzulátust és a város egyetlen római katolikus templomát is (1909-ben, neogótikus stílusban emelt Jézus Szent Szíve Katedrális), amely érdekesség ebben az ortodox többségű városban.

A promenád déli végét két érdekes épület zárja le:

A Bitolai Nemzeti Múzeumnak helyet adó egykori katonai iskola főépülete, ahol Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság alapítója tanult 1896-ban. Az itt meglátogatható Atatürk Emlékszobát sok török csoport keresi fel.

Vele szemben pedig a város egyik legnagyobb és legreprezentatívabb épülete áll, a “Tiszti Otthon” (House of officers; Oficerski dom). Építése Abdul Karim pasa védnöksége alatt, 1909-ben kezdődött, osztrák és olasz mérnökök tervei alapján, helyi mesteremberek bevonásával. A “Tiszti Ház” külső megjelenésében erőd és palota szintézise. Erőd mivoltjára utalnak a ház tornyai és a díszágyúk megjelenése, míg palota mivoltjára pompája és eleganciája utal, ami magas belterekben és különleges ablakaiban mutatkozik meg.

Az 1919-re elkészült épületben bálokat, fogadásokat szerveztek Bitola katonatestületének legfelsőbb tagjainak.

Ha átkelünk a forgalmas Partizanska úton, megpihenhetünk a Városi Park hársfái alatt, majd kb. 20 perces sétával elérjük az ókori Heraclea Lyncestis romjait, amit minden Bitolába vetődő turistának érdemes meglátogatni!

Heraclea Lyncestis:

Az ókori Heraclea Lyncestis város romjai a mai városközponttól délre, úgy 2 kilométerre találhatóak. Szerencse, hogy a későbbi török Monasztir az antik várostól távolabb épült, így későbbi ráépítések nem akadályozzák a napjainkban is folyamatban lévő feltárásokat.

Heraclea Lyncestis az ókori Makedónia jelentős települése volt, amelyet egy korábbi bronzkori nép lakóhelyén, az i. e. IV. században alapított II. Fülöp makedón király, birodalma északi határerődjeként. E későgörög, hellenisztikus települést az i. e. II. században a rómaiak vonták fennhatóságuk alá. “Coloniájukat”, Septima Aurelia Heraclea néven az adriai tengerparttól Szalonikin át Konstantinápolyig vezető Via Egnatia kereskedelmi út mentén alapították. A római város a kora keresztény időkben püspöki székhely volt, ekkor épült a két bazilika és a püspöki rezidencia is.

Ha gyalog érkezünk a látogatóközpont bejáratához, átszeljük a vasútállomás melletti Városi Parkot, majd elhaladunk egy temető mellett is (Bukovska utca). A nyáron 9 és 18, téli időszakban 9 és 16 óra között nyitvatartó ásatási területre 2023-ban 120 dénár a belépő ára, amely vezetést is tartalmaz, de nem kötelező, egyénileg is bebarangolhatjuk a területet.

Lépjünk be az ásatási területre! A bejárat felől nézve legelőször a helyreállított, oszlopai által is jól érzékelhető római bírósági csarnokot, a porticust pillanthatjuk meg. Itt - szinte teljes épségben megmaradt - szobrokat is kiállítottak, például az igazságosság és a sors istennőjének, Nemezisnek a márványszobrát.

A porticus mögött elterülő romok a központi fűtéssel ellátott, több helyiséges római fürdő maradványai. Három fő helyiségből áll: a Frigidarium a hidegvizes merülések szintere, fűtetlen helyiség; a Tepidarium a közepes hőmérsékletű szoba; míg a Caldarium az izzasztó helyiség, merülőfürdővel.

A római fürdőt úgy fűtötték, hogy a padlót téglaoszlopokra helyezték, az üregekben forró levegő keringett. A füst a falak mellett függőlegesen elhelyezett üreges csöveken keresztül távozott.

A fürdőhöz csatlakozik a háromhajós, kora keresztény kisbazilika. Előcsarnokát geometrikus mintázatú mozaik borítja. A külső előcsarnoktól balra, négyszög alaprajzú medencés épület volt a keresztelő kápolna.

A kisbazilikához csatlakozik a háromhajós, félköríves apszisú nagy bazilika. Külső előcsarnokát kb. 100 négyzetméternyi mozaik díszíti. A szinte festményszerű ábrázolások a kora keresztény időszak szimbolikáját, a világ szféráit mutatják be: a mennyország szépségét a terméstől roskadozó gyümölcsfák, a virágos cserjék jelképezik; az egymással harcoló állatok a földi élet küzdelmeire utalnak; a vízi állatok a világot körülölelő vizet, a tengereket szimbolizálják.

A nagy bazilika folytatásában terül el a püspöki palota, amely egy központi udvar körül elterülő épületekből áll. Az udvar közepén kút található. Itt szintén feltártak értékes mozaikpadlókat.

A rommező feletti dombon a római város színházát nézhetjük meg. Itt a színházi előadások mellett állatokkal való gladiátorjátékok is zajlottak. Patkó alakú nézőtere 2500 néző befogadására volt alkalmas. 

​

Aki még jobban szeretné megismerni Bitola nevezetességeit, ajánlok még egy rövid sétát a Dragor folyócska mentén és attól északra!

Indulhatunk akár az Óratoronytól is! Keljünk át a Dragor egyik hídján és rögtön megpillantjuk a fedett bazárt, a Bezistent. Tulajdonképpen egy hazai vásárcsarnokra hasonlít kívülről, csak a tetején számos kisebb-nagyobb kupola látható. Négy bejárata van, masszív vaskapukkal. Az eredeti Bezisten a XVI. században épült és ez a fedett bazár szolgált az értékesebb portékák cseréjére. Ugyanakkor kincstár is volt; zegzugos utcái számos eldugott helyiséget rejtegettek, ahol a kereskedelemből származó vagyont őrizték. Ma is üzleteket és irodákat találunk itt.

A Bezistentől nyugatra egy keskeny utcácskák halmazából álló negyedre lelünk: ez a régi bazárnegyed, a stara čaršija. Mivel Monasztir a Jón-tengert az Égei-tengerrel összekötő kereskedelmi útvonal mentén feküdt, hazai és külföldi piacra szánt áruk tömkelege haladt át rajta. Így bazárnegyede a térségben a legjelentősebbé nőtte ki magát az Oszmán Birodalom uralma alatt. Szűk utcáit hagyományos, török időkre jellemző, földszintes és egyemeletes házak szegélyezik. Ma is a kereskedelmi élet színtere.

A régi bazárnegyed északi végén kapott helyet a török fürdő, a hamam (neve: Deboj hamam). A szintén XVI. századból eredő épület kupolái alatt külön rész volt fenntartva a férfiaknak és a nőknek is.

Amennyiben visszaindulunk a Bezisten felé, azzal szemben járhatjuk körbe Bitola legnagyobb mecsetét, az Isak Çelebi dzsámit. Isak Çelebi helyi bíró volt a XVI. század elején, az ő megbízásából építették az 50 méter magas minarettel rendelkező mecsetet.

Ezután érdemes még továbbsétálni a Dragor folyó mentén, hiszen a ma Május 1-je sugárútnak nevezett főút mentén sok érdekes épületet láthatunk: itt van a város patináns gimnáziuma, a Josip Broz Tito Gimnázium, a Városháza, a bolgár konzulátus épülete vagy az Ohridi Szent Kelemen Egyetem rektori hivatala - mind-mind különleges a maga nevében. Közöttük pedig számos, mára megkopott és üres - balkáni stílusban épült - házat is észrevehetünk, amelyek a múló évtizedekről tanúskodnak.

Bitola megközelítése:

A 70 ezer fős Bitola Észak-Macedónia azon kevés helyeinek egyike, ami jelenleg (2023-ban) is elérhető vasúton, Szkopje felől. Napi három pár vonat közlekedik a főváros és Bitola között, ezek érintik Velest és Prilepet is. A menetidő kb. 3 és fél óra. A vasútvonalon a 2010-es évek második felében vásárolt kínai gyártású dízelmotorvonatok közlekednek.

Indulási idők Szkopjéből 2023-ban: 6:53; 14:30; 20:05, míg Bitolából: 3:13; 12:48; 18:24.

A vasútvonal Velesnél ágazik ki a Szkopje és a görög határ között futó Vardar-völgyi villamosított fővonalból, majd bekanyarodik a hegyek közé és elhalad a Solunska Glava hegyvonulat 2500 méter magas vonulatai árnyékában. Prilep közelében ér ki a Pelagónia-medence síkvidékére, majd befut Bitola vasútállomására.

Bitolát először déli irányból, 1894-ben érte el a vasút. A terület még az Oszmán Birodalom része volt, amikor 1891 tavaszán elkezdték építeni a Szaloniki (a mai Thesszaloniki) és Monasztir (a mai Bitola) közötti, 219 km hosszú (normál nyomtávú) vasútvonalat.

A balkáni háborúk lezárását követően a vonal - utolsó 17 kilométerét leszámítva - teljes egészében Görögországhoz került. A Bitola és a görög határ közötti rövidke szakaszt 1925-ben a jugoszláv vasút vonta fennhatósága alá és 1984-ig többé-kevésbé rendszeres kishatárforgalmat tartott fenn rajta a görögországi Florina felé. Ezután minden fajta forgalom megszűnt, a vasútvonal enyészetnek indult. 

A 2010-es években merült fel a kapcsolat újraindítása, ehhez Macedónia uniós pénzt igényelt, s megkezdődött a rehabilitáció. Bár a Bitola és a görög határ közötti vonalszakasz 2021-re újjáépült, a  nemzetközi forgalom mind a mai napig nem indult meg rajta.

Mivel a Vardar folyó völgyében futó Szkopje-Veles-Gradsko-Szaloniki vasútvonal 1873 óta üzemelt, az I. Világháború alatt úgy döntöttek, hogy Gradsko állomástól keskenynyomtávú vasutat építenek Prilep és Bitola felé. A 600 mm nyomtávú vonal a Bitola határában húzódó “szaloniki front” katonai szállítási szükségleteinek kielégítését szolgálta.

A korszerűtlen és sebtében lerakott sínhálózatot 1931-ben kezdték 1435 mm-esre átépíteni, ám Prileptől más nyomvonalon, Bogomila érintésével, Velesnél csatolták be a fővonalba.

Így a ma is üzemelő, Bitola-Prilep-Bogomila-Veles vasútvonalat 1936. januárjában adták át a forgalomnak. 

A vasútállomás mellett található a városi autóbusz-pályaudvar, innen szintén Szkopje irányába utazhatunk. A szkopjei buszok gyakrabban járnak (napközben átlagosan kétóránként indulnak), mint a vonatok és a menetidejük is kb. fél órával kevesebb.

Emellett napi 3-4 alkalommal Bitola és Ohrid között (Resen érintésével) is járnak buszok, a 75 km-es távolság leküzdéséhez kb. másfél órára van szükség.

Ohridból Bitolába induló buszok: 6:00; 12:24; 13:30; 17:45. Bitolából Ohridba induló járatok: 6:30; 9:00; 15:00; 18:45. (Ezek az időpontok 2023 nyarán voltak érvényesek, változhatnak!!)

Bitola és Ohrid között 370 MKD volt a jegyár 2023. júniusában.

A bitolai busztársaság neve: Transkop; míg az ohridi a Galeb.

Egységes menetrendi kereső még nincsen, a https://www.bus2go.mk/ weboldal nem ad ki minden buszjáratot, de amit felkínál, azok a valóságban is közlekednek.

Sok utazási fórumon felmerül a kérdés, hogy Bitola és a görög Florina között van-e szervezett tömegközlekedés. Jelenleg nincsen! Bár a vasutat újjáépítették a macedón/görög határig, így a vasúti összeköttetés elvben létezik a két város között, nincsen határon átnyúló forgalom. Menetrendszerinti buszjárat sincsen! 

Autó híján taxissal kell alkudni, de akinek minden papírja megvan ahhoz, hogy átvigyen a határon, 50 eurónál kevesebbel nem éri be.

​