BalkánUtazó

Eszék felől vonattal érkeztem a bródi vasútállomásra. Szerencsém volt, nem motorvonatot állított ki a horvát vasúttársaság erre az útra, hanem mozdonyos vonatot. A 2044-es sorozatjelű kis Karavella mozdony két hagyományos személykocsit húzott át Kelet-Szlavónián, nem kis meglepetésére sok (idős) utasnak, akiknek két métereset kellett lépniük ahhoz, hogy a megállóhelyek peronjairól elérjék a vagonok alsó lépcsőfokait.

 

Miután Slavonski Brod állomáson minden utas sikeresen lemászott a vonatról négykézláb, eszembe jutott, hogy a vonóerőt szolgáltató dízelmozdony pont itt, a pályaudvar szomszédságában található Đuro Đaković gépgyárban készült. Slavonski Brod ugyanis fontos iparváros, ahol nem csak mozdonyok, motorvonatok, tehervagonok készültek, hanem harckocsik és erőművi berendezések is, sőt a Száva partján fekvő város a folyami hajógyártás fontos helyszíne is volt a jugoszláv időkben.

 

És hogy érdemes-e egyáltalán leszállni a vonatról egy gépipari központ kedvéért? Nos, Bród nemcsak  a vasútrajongók által ismert város! A Száva bal partján düledezik Horvátország egyik legnagyobb erődítménykomplexuma, amelyet csak az elmúlt két évtizedben kezdtek el felújítani, hiszen egészen 1994-ig katonák masíroztak a területén.

Az erőd mellett pedig a Száva folyóparti sétánya és a bródi Korzó csábít néhány órás andalgásra, ha úgy döntöttünk, hogy megállunk e szlavóniai városban.

 

A Száva itt határfolyó. A túlpart már Bosznia-Hercegovina területe, ezt a földrajzban kevésbé jártasak is azonnal tudják, hiszen telefonunk folyamatosan bosnyák hálózatra kíván csatlakozni, így értesítő üzenetekkel bombáz… Szerencsére manapság csak SMS-ek bombáznak, ám volt idő, amikor a valódi lövedékektől is tartaniuk kellett a városlakóknak.

 

A folyó bal partján álló erődöt az Osztrák-Magyar Monarchia déli határának védelmére kezdték építeni 1715-ben, hiszen Bród akkor is határváros volt, csak a túlpartról az Oszmán Birodalom hadserege fenyegetett.

Az erődítmény tervezésekor a fő szempont az elrettentés volt. 5000 katona befogadására alkalmas laktanyát és akár 45 napos ostrom ellátását biztosító raktárak építését rendelte el Savoyai Jenő. Így a hatalmas bástyákkal és mély árkokkal védett erőd területe a két négyzetkilométert is elérhette. Ám pénzügyi és politikai nehézségek miatt a vár építése több, mint 60 évig tartott, s közben a törökök jelentette veszély is fokozatosan gyengült.

 

Az első építési fázisban négyszögletes erődöt terveztek, amit a második szakaszban, 1726 és 1731 között fejlesztettek csillagerőddé. Ekkor a XVIII. század korszerű várépítési megoldásaival külső gyűrűt húztak fel az eredeti négyszögerőd köré. A harmadik építési időszakban, 1766 és 1784 között fejezték be a kétemeletes és három szárnyból álló laktanyaépület építését.

Az erőd a város fejlődését is befolyásolta. Bród utcái kizárólag az erőd falaira merőlegesen futhattak. Emeletes házat nem építhettek a városlakók, sőt a téglaépületek is be voltak tiltva. A puska- és ágyuvonalon belül csak fából emelt házak állhattak. Így a település gyorsan felégethető és lerombolható volt és az erőd tüzérségének szabad hely állt a rendelkezésére a támadás visszaverésére.

 

Az erődöt soha nem támadták meg a XVIII. és XIX. század folyamán, az osztrák és az Oszmán Birodalom határa stabilan a Száva folyó vonala maradt. 1878-ig főként raktárként szolgált, majd az erőd lett Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállásának fő kiindulópontja. Mivel az erőd ezután elvesztette határvédelmi funkcióit, pusztulásnak indult, annak ellenére, hogy továbbra is katonai célokra hasznosították, egészen 1994-ig. 1991 és 1994 között egy kisebb horvát műszaki egység laktanyája volt.

 

Mit láthatunk manapság, ha az erődítmény területén sétálunk?

1995 után megkezdődött az erődrendszer épületeinek felújítása és hasznosítása: az erőd déli védelmi gyűrűjében volt az egykori Várparancsnokság, ami rekonstrukciója után a bródi zeneiskola székhelye lett. A korábbi Tisztipavilon ma a Városi Önkormányzat központja. De itt helyezkedett el egykor az erőd káplánjának a háza, a parancsnokság konyhája, a kocsisok szállása és az istállók is.

 

Az erőd közepén áll a Szent Anna templom. A templom körül látható nagy teret a patkó formájú, kétszintes, téglából emelet kavalier zárja le. Ez több, mint száz helyiséget rejt, ahol korábban műhelyek, raktárak, pékség, kórház és laktanya kaptak helyet. Jelenleg délnyugati része már felújított, itt található a Ružić Galéria. A múzeumban a XX. század második felének horvát modern művészetével ismerkedhetünk meg.

 

A külső védelmi zóna háromszög alakú bástyákból állt, amely döngölt földből és téglafalból épült. Ezeket sétánk során kevésbé érzékeljük, legjobban drónfotókról láthatjuk.

 

Az erőd felújított és romos részeinek megtekintése után mindenképpen sétáljunk le a Száva partjára. Itt indul a folyóparti promenád, mely érinti Slavonski Brod főterét és a szálláshelyekkel, kávézókkal, boltokkal szegélyezett “Korzót”, azaz a város fő sétálóutcáját.

 

Slavonski Brod megközelítése:

 

A város fontos átkelőhely Bosznia-Hercegovina felé, a Száván átívelő hídon átkelve Bosanski Brod-ba jutunk. Emellett Slavonski Brod északi határában fut az E70-es autópálya, ami Zágrábot köti össze a szerb fővárossal, Belgráddal.

 

Szintén a Zágráb-Belgrád vasúti fővonal érinti a várost. A pályaudvar a belvároshoz és az erődhöz is közel található, 10-15 perces sétával minden érdekesség elérhető.

2023-ban nemzetközi vonatok nem közlekedtek, így elsősorban Zágráb, Vinkovci és Eszék felől érkezhetünk. A várost érintő vonatok menetrendjéről a https://www.hzpp.hr/ honlapon tájékozódhatunk. 

Míg a Horvátország szinte minden pontjáról érkező buszjáratok menetrendjét itt kereshetjük: https://www.arriva.com.hr/hr-hr/naslovna

A zágrábi buszállomásról induló járatok menetrendje itt érhető el: https://www.akz.hr/