BalkánUtazó

A Mecsek déli irányban kilátást adó pontjairól sokszor feltűnt egy párába vesző hegyvonulat sziluettje: ez a Szlavónia területén húzódó Papuk-hegység. Ezek szerint Horvátország északkeleti része mégsem csak egy asztallap simaságú alföldi terület - így a mecseki túrák után arra gondoltam, ideje a határ túloldalán húzódó középhegységet is felfedezni.

Bár a Papuk közel Kékes magasságáig emelkedő fő csúcsán (Papuk, 954 m tszf.) nem jártam, egy egynapos körtúra keretében elhagyatott várromot, sziklás hegygerincet, elrejtett kilátót, patakvölgyeket és Szlavónia legnagyobb vízesését érintettem. Ha tehát a Mecsek látnivalóit már ismerjük, érdemes átruccanni a határon és kirándulni egyet a Papukban is!

 

A Pozsegai-medence fölé magasodó Papuk közel 70 km hosszúságban húzódik, ám átlagos szélessége csak 12 km. Magyarországon a teljes hegyvonulatot Papuk-hegységnek nevezzük, a horvátok azonban csak a nagyobbik, nyugati részét. A keleti, kb. 30 km-es területet Krndija névvel illetik, annak ellenére, hogy nincsen folyó, mély szurdokvölgy vagy akár egy hegynyereg, ami a két hegységrészt elválasztaná egymástól.

 

A földtörténeti óidőből származó, gneiszből felépülő hegységmag szélein kréta időszaki mészkő és dolomit illetve harmadidőszaki (márga) lerakódások találhatóak. Földtani emlékeinek változatossága miatt 2007-ben elnyerte az UNESCO Geopark státuszt, így a Papuk lett Horvátország első geoparkja.

 

Túrámat a hegység déli lejtőjén található, vonattal is elérhető, Velika faluból indítottam. A település közepén találjuk a Papuk Geopark látogatóközpontját (A Pannon-tenger Háza), ahonnan már nincs messze a faluszéli aquapark. (A strand fölött, a domboldalban egy turistaházat is felkereshetünk, a neve: “Planinarski dom Lapjak”.) Innen indulnak a hegység belsejébe a jelzett turistautak.

 

A jelzéshálózat egyszerű, az ex-jugoszláv országokban a piros körben fehér pötty a hivatalos turistajel, ezeket sűrűn elhelyezett irányjelző táblák egészítik ki. Az általam bejárt útvonal sűrűn jelzett, eltévedni nem lehet!

 

Rövid, de combos emelkedővel indít a Velika várához vezető ösvény. Az aquaparktól kb. fél óra alatt felérhetünk a vár romjaihoz. A 452 méteres magasságban düledező várfalak felől - a fák között - egy hatalmas dolomitbánya udvarára látunk rá, emellett a Pozsegai-medencére nyílik korlátozott panoráma.

 

Velika vára 1250 körül épült és 1532-ben, a Kőszeg ostromából visszatérő török csapatok foglalták el. A következő 150 évben török helyőrség működött a területen, majd 1687-ben a Habsburg csapatok komoly véráldozatok árán hódították vissza a várat.

 

Ösvényem a várrom után a kőbánya kerítése mellett oldalaz, érdemes figyelni arra, hogy a jelzett utat ne hagyjuk el, a bányaterületre ne lépjünk be!

Újabb szuszogó rész következik, de ez már a hegység egyik leglátványosabb sziklás kiemelkedésére, a “Tauberove stijene” nevű geológiai formációhoz és sziklakilátóhelyhez vezet el. Innen szintén a Pozsegai-medence felé nyílik kilátás, de azért a hegyvonulat erdővel borított belső területeit is szemrevételezhetjük. Északnyugati irányban a Papuk csúcsán emelt katonai lokátor fehér radarépületét is észrevehetjük.

A “Tauberove stijene” mindössze néhány száz méterre található a Lapjak 667 méter magas csúcsától, azonban innen nincs kilátás. Egy tábla és a csúcskönyv jelzi mindössze, hogy hol járunk.

Eddig többnyire szép tölgyesben emelkedett utunk, ám nemsokára egy nagyobb irtásfoltra bukkan ki ösvényünk. A hangulatos erdőt így nyíltabb terep váltja, a keskeny turistautat pedig szélesebb dózerút. Itt jobban kell figyelnünk a jelzésekre! Én a további tüdőerősítő kaptatót választottam, irány a 771 méter magas Nevoljaš!

A csúcs közelében, egy kis tisztáson kilátótorony áll, lábánál fémládában pecsét. A helyszín a “Slavonska transverzala” vagyis a szlavóniai körtúra igazolóhelye. A kilátóból egykor pompás panorámában lehetett részünk, ám az erdő gyorsabban nő, mint a fatorony, így egyre korlátozottabb a hegység belső részére a kilátás. 

 

A Nevoljaš környezete fokozottan védett terület, a csúcs környezetének gazdag vadvirág-állománya miatt. A jugoszláv időkben viszont még sokan letaposhatták az értékes virágokat, mert kis sípálya felső állomása volt a Nevoljaš. A kilátótorony közelében, a jelzett turistaút mentén még fellelhetjük a sífelvonó rozsdásodó gépházát. A google műholdfelvételét tanulmányozva pedig láthatjuk is a csúcsról a völgybe ereszkedő sípálya nyiladékát. És sajnos a csúcs környezetének erdőirtásai is szembetűnőek…

 

Kirándulásom legmagasabb pontjáról elkezdtem ereszkedni, célom a közeli Jankovac-vízesés és parkerdő elérése volt. A csúcs alatt, immár bükkösben bújik meg egy kis kulcsosház, a “Dom Jezerce”, a szomszédságában fekvő Nevoljaš-hágóban pedig a horvát függetlenségi háború emlékművét nézhetjük meg.

 

A délszláv háború kezdetén, a Papuk-hegység szerbek által megszállt területének felszabadítására indította a Horvát Hadsereg a Papuk-91 hadműveletet. Ennek keretében a Krajinai Szerb Köztársaság nyugat-szlavóniai erői és a Jugoszláv Néphadsereg hadtestei ellen kezdődött katonai offenzíva a hegység területén. A harcok során a Horvát Hadsereg és a horvát rendőrség 142 tagja vesztette életét, az ő tiszteletükre állítottak emlékművet a Nevoljaš-hágó közelében.

 

Bár jól követhető turistautam most már többnyire lefelé vezetett, a térdem ennek kevésbé örült: a Jankovaci Parkerdő elérése előtt egy szurdokvölgybe irányított a térkép. Ez egy kifejezetten nehezen járható szakasz, sok a kidőlt fa, buja az aljnövényzet - rögtön a bükki Csondró-völgy jutott az eszembe…

Ám velikai indulásomtól számított kb. 3 és fél óra gyaloglás után elértem úticélom, a Jankovac-völgyi kirándulóközpont nyüzsgő helyszínét.

 

A Jankovac-völgy Janković grófról kapta a nevét, aki módos életét Bécsben hagyva, ebbe a hegyvidéki völgybe költözött 1820 körül. Janković az itt töltött évei alatt vadászkunyhót épített, két mesterséges tavat létesített és megnyitotta a Skakavac-vízeséshez vezető sétányt. Utolsó kívánsága az volt, hogy e gyönyörű völgy feletti barlangban temessék el.

 

Munkásságának eredményeit pedig a Grófi tanösvény bejárása során ismerhetjük meg. A mindössze 3 km hosszúságú körtúra a Jankovac turistaház (horvátul: “Planinarski dom Jankovac”) mellől indul. Éttermében ehetünk-ihatunk, de akár meg is szállhatunk. 

Sétánk kezdetén a két festői tó mellett haladunk el, majd a Jankovac-patak forrásbarlangjánál pihenhetünk meg. Kell is egy kis szusszanás, ugyanis ezután hosszú lépcsősoron szerpentinezünk fel a Janković gróf síremlékét őrző barlang bejáratához. Az üregben vörösmárvány szarkofág rejti a gróf földi maradványait.

A tanösvény gyönyörű bükkerdőben hullámzik le-föl, majd néhány száz méter után csúszós, gyökerekkel szabdalt, lépcsős úton ereszkedünk le a Skakavac-vízeséshez (horvátul: Slap Skakavac). Egy hatalmas tufafalról zúdul le a patak, majd több ágra szakadva, mohás sziklákon fátyolozik tovább a víz. Kis hídon kelünk át, innen készíthetjük a legjobb fotókat a zuhatagról. Végül, egy kis kanyonban tekergőzik a deszkaösvény és némi emelkedés után újra a menedékház mellett bukkanunk ki. Itt ajándékbolt és információs iroda is található.

 

A Jankovaci Parkerdőben gyorsan telik az idő, 2-3 órát biztosan el lehet bolyongani a látnivalókat összekötő tanösvényen. Így Velikába való visszatérésemhez - a gyorsabb haladás reményében - egy patakvölgyben kijelölt turistautat választottam. Ám ahhoz, hogy a Dubočanka völgyét elérjem, még egy rövid, de izzasztó emelkedő várt rám, amiért a bükkerdő magánya kárpótolt.

Duboka kis erdei üdülőtelepétől már autóval is járható erdészeti úton ballagtam. Túrám utolsó kilométereit patakcsobogás színezte meg, miközben vadászházak és szebb időket is megélt vállalati üdülők mellett gyalogolhattam vissza a Velika határában lévő aquaparkhoz. 

A strandtól a vasútállomás ugyan még 3 km, ám útközben étterem illetve számos kávézó várja a megfáradt vándort.

 

A Papuk Geopark hivatalos weblapján további érdekességeket és túrajavaslatokat olvashatunk: https://www.pp-papuk.hr/papuk-unesco-geopark/?lang=en

 

A Papuk-hegység megközelítése:

 

A középhegység leglátogatottabb része a Jankovac-völgyi Parkerdő, a vízeséssel. Ide tömegközlekedéssel nem utazhatunk! Ha csak erre a területre tervezünk kirándulást, autóval vagy biciklivel érkezhetünk. 

 

Magyarország felől érkező autósoknak a Drávaszabolcs/Donji Miholjac (Alsómiholjác) határátkelés javasolt, majd Slatina (Szlatina) városa felé érdemes kanyarodni. Slatina után Ćeralije és Slatinski Drenovac települések irányába tartsunk. Ez utóbbi falutól már csak pár kilométeres, jól kitáblázott erdei út vár ránk. A közlekedési táblákon keressük a “Jankovac” felé mutató útvonalat!  

Ebből az irányból jó minőségű aszfaltút kalauzol el a kirándulóközpontig, ahol nagy parkolóban hagyhatjuk kocsinkat. A parkolásért és belépésért szezonban és napközben díjat szednek!

 

Figyelem! Ha dél felől, Velika település irányából közelítenénk meg autóval a Jankovaci Parkerdőt, akkor számítsunk arra, hogy az Jankovac és Velika között murvás út! Ennek ellenére láttam, hogy turistabuszok is használják ezt a rosszabb minőségű útvonalat.

 

Akinek nincs lehetősége autóval utazni, annak javaslom, hogy Velikából tervezzen túrákat a hegységbe. Ide vonattal is eljuthatunk és a közeli Pozsega (Požega) városában szálláshelyeket, éttermeket és kávézókat is szép számmal találunk.

A Velika falunál végződő vasúti szárnyvonal Nova Kapela-Batrina állomáson ágazik ki a Zágráb-Slavonski Brod-Vinkovci fővonalból, tehát átszállással számoljunk. A horvát vasúti menetrendet az alábbi weblapon találjuk: https://www.hzpp.hr/

A Papuk déli lejtőjén ülő falvakba Pozsegáról indulnak buszok. Így Velika is Pozsega buszpályaudvara felől érhető el napi néhány alkalommal. A buszmenetrend-kereső itt található: https://www.arriva.com.hr/hr-hr/naslovna