A Niš és Dimitrovgrad közötti vasútvonal

Utazás a Niš és Dimitrovrad közötti vasútvonalon
 
A képre kattintva galéria nyílik meg!

Délkelet-Szerbia legjelentősebb városa, Niš és a szerb/bolgár határállomás, Dimitrovgrad között fut a két ország közötti egyetlen vasútvonal. Fontos árufuvarozási folyosó ez, hiszen része a X. számú európai vasúti korridornak, amely Belgrád irányából átszeli a Balkán-félszigetet a Niš-Szófia-Plovdiv-Isztambul útvonalon.

 

A Szerb Királyság első vasútvonalát, a Belgrád és Niš között futót 1884-ben helyezték üzembe. Megépítéséről még az 1878-as Berlini Kongresszuson döntöttek, és Szerbia vállalta, hogy a Száva folyótól egészen a bolgár határig vasutat épít, amely csatlakozik a Törökországba vezető hálózathoz.

 

Ništől keletre (Pirot városa felé) 1885-ben indultak meg a munkálatok, amelynek pénzügyi fedezetéhez vasúti kötvényeket bocsátottak ki. Az építkezést ugyan rövid időre megszakította a szerb-bolgár háború 1885/86 telén, ám az 1886 tavaszán folytatódó munkák eredményeképp 1887. november 1-jére elkészült a vaspálya. A bolgárok 1888. augusztus 1-jén adták át a határhoz vezető szakaszt, amelynek közös határállomása az akkori Caribrod lett, amelyet 1950-től neveznek Dimitrovgradnak. (Az első világháborúban Caribrod Bulgáriához tartozott, majd 1920-tól lett Szerbia része.)

Az építkezés különösen nehéz terepen történt, ugyanis a Niš és Bela Palanka közötti szakasz a Sićevói-szoroson (Sićevačka klisura) vezet végig, amely a Nišava folyó szűk völgyét jelenti. Ezen a részen több alagút fúrására is szükség volt. A szurdok évszázadokon keresztül szinte átjárhatatlan volt, a vasútvonal megépítése tette lehetővé az átutazást ebben az irányban. Autóút is csak az 1960-as években épült a vasúttal párhuzamosan.

A vonatablakból feltáruló tájkép végig gyönyörű, a háttérben a Suva Planina és a Stara Planina hegységek vonulatai tűnnek fel.

 

A 109 km hosszú vasútvonal hátránya, hogy mai napig nem villamosították, így a páneurópai korridor azon kis szakasza, ahol dízelmozdonyok bevetésére van szükség. A Belgrád és Niš illetve a szerb/bolgár határtól a török határig tartó vonalrészek évtizedek óta villamosítottak.

A vasútvonal állaga is igen leromlott az utóbbi években. A hegyvidéki jellegű, kanyargó és alagutakkal teleszórt Niš és Bela Palanka szakaszon szinte lépésben, 20-40 km/h sebességgel döcögnek a szerelvények, de Bela Palanka és Pirot között sem sokkal jobb a helyzet. Talán csak a Pirot és Dimitrovgrad közötti, utolsó 20 km az, ahol 40 km/h-nál picit gyorsabban is haladhatnak a vonatok.

 

A vasútvonal revitalizációja és villamosítása a 2000-es évek eleje óta napirenden van, jelenleg úgy tűnik, hogy mindezt Európai Uniós támogatással fogja megvalósítani a Szerb Vasutak. Bár évek óta olvasok a projekt kezdéséről, 2019 őszéig még nem indultak meg a konkrét kivitelezési munkák. Nem is lesz könnyű, különösen a domborzat és a sok műtárgy miatt.

2019 nyarán kétszer is végigutaztam a vasútvonalon, mindkétszer a nyári szezonban közlekedő közvetlen Belgrád-Szófia vonatpárral (a „Balkán-expresszel”). A 109 km-es szakasz leküzdéséhez 2 óra 40 percre van szükség a menetrend szerint, ám az egyre gyakoribb 10 és 20 km/h-s lassújelek miatt csak itt 20-30 perc késést szedett össze a vonat. Ehhez jön a niši mozdonycsere, ami – bár be van építve a menetrendbe – újabb, akár egy órás késést is jelenthet, hiszen az ellenvonat mozdonyára kell várni. Így, ha az ellenvonat késik, a mi szerelvényünk is várakozni kényszerül. Így első utazásom alkalmával 4 és fél, míg második alkalommal „mindössze” 2 óra késéssel érkeztünk meg Belgrád-Topčider állomásra. Nem is csoda, hogy a vonatot szerb vagy bolgár egyszeri utasok csak elvétve használják, a vonat 2 kocsija szinte kizárólag nyugat-európai InterRail bérlettel utazgató, hátizsákos turistákkal telik meg.

 

A dízeles szakaszon ezt a nyári vonatpárt a tekintélyt parancsoló 661-es Kennedy vagy 666-os Marsalka becenevű mozdonyok továbbítják. Nekem 2019 nyarán mindkétszer a 661-112-es mozdony duruzsolt a vonatom élén. Ez a vonatpár az utolsó, dízelmozdony húzta, hagyományos szerelvényből kiállított vonat Szerbiában. A többi, nem villamosított vonalakon dízelmotorvonatok közlekednek. Persze, tehervonatok élén számos helyen megfordul a 661-es!

 

Szezonon kívül (szeptember közepétől június közepéig) csak niši és dimitrovgradi átszállással lehet Szófiába vasúton eljutni Szerbia felől, fele részben személyvonattal… Így tehát garantált a két ország között közlekedő buszjáratok kihasználtsága.

A vasútvonal helyi személyvonati forgalmat is lebonyolít. Napi 3 pár dízelmotorvonat megy végig a vonalon, több mint 3 órás menetidővel, emellett 2 pár betétjárat közlekedik a legszebb szakaszon, Niš és Bela Palanka között. Bár nem próbáltam ki, talán ezek a mindenhol megálló személyvonatok lebonyolítanak némi hivatásforgalmat is.

Kíváncsian várom a vasútvonal felújításával kapcsolatos híreket, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy ha megkezdődnek a munkák, akkor a Belgrád-Szófia közvetlen vonatnak jó pár évre búcsút lehet mondani. Kérdés, lesz-e még értelme újraindítani ezeket a vonatokat…

 

© 2014-2020 by Sali Zoltán. All rights reserved

  • vimeo
  • Twitter Clean
  • facebook