Grillfesztivál Leskovacban - 2013. augusztus 30. (péntek)

September 16, 2013

A nap 9:18-kor kezdődött, amikor a reggelit követően kinyitottam egy doboz Zaječarskot. Mivel a vonatunk Leskovacba csak fél 1 után indult, volt időnk feladni a képeslapokat, majd beülni egy török kávéra a Tramvajba. Közben kiolvastuk az aktuális, cirill betűs napilapot.

 

 

Távozáskor kisebb baleset is történt, Dávid megállt a bejárati ajtóban egy pillanatra és ekkor – a nagy hévvel nekiinduló – pincérnő nekiütközött. Folyt is a kávé a ruhájára (a pincérnőére). Úgyhogy gyorsan távoztunk és többet már nem tértünk vissza erre a hangulatos helyre…

A vasútállomás mellett beültünk a „VIP kafa” nevű helyre, amely csak a nevében volt V.I.P., mert egy eléggé lepukkant, szakadt és cigicsikkekkel kiégetett abrosszal felruházott lebuj volt. Azért a 80 dínáros Zaječarsko kárpótolt.

Az állomáson hamarosan bemondták, hogy a vonatunk 40 percet késik, ezt később további 20 perccel fejelték meg. Sebaj, gondoltam, addig nézem a forgalmat. Tehervonat semmi, személyvonat is csak egy futott be a várakozás egy órája alatt. Az pedig a Preševoból befutott egyvagonos személy volt. Hosszú percekig szálltak le az emberek a vonatról, úgyhogy az egy vagon inkább egy heringesdobozra hasonlíthatott, mint egy vonatra. Ekkor még nem sejtettem, hogy a fesztiválról visszafelé utazva, nekünk is eme szolgáltatás igénybevételére nyílik majd lehetőségünk.

Végül egy óra késéssel befutott a kétkocsis nemzetközi gyors és elindultunk Leskovac felé. Persze a folyosón állva, hiszen ülőhelyre esély sem volt. A helyiek némi hangoskodást követően elosztották maguk között a szabad helyeket. Állva pedig rajtunk kívül csak az utazott, aki zsebre kívánta lefizetni a kalauzt.

Kb. egy órás volt az út Leskovacig. Itt a város ütőerének számító főutca átalakul egy hétre egy hatalmas grillezővé. Mindenhol szabad tűzön vagy parázson sütnek, főznek. Különböző éttermek települnek ki és mutatják be grilltudásukat. Száll a füst a városban, sül a szopósmalac és a bárány, fő a cserépedényben a čorba. És készül a pljeskavica és čevap, meg a különböző szerb grillételek.

 

 

Elsőnek a tavalyi díjnyertes čačaki grillpult mögé ültünk be, ahol Dávid megevett egy 400 grammos gurmanska pljeskavicát (én ugyanezt, csak kicsiben) mellé pedig rendeltünk grillezett erős paprikát, némi salátát és sört! Itt drága volt a fogyasztás, ha nem ülsz le és lepényben, elvitelre veszed és eszed; akkor töredék áron, 100 dínárért (250 Ft) lehet jóllakni.

 

A fesztivál másik része egy május 1-jei kirakodóvásárra emlékeztetett, mindent meg lehetett venni. Mindenhonnan szólt a mulatós, hastáncosok szórakoztatták a haspókokat és a rezesbandák is sorban álltak az asztaloknál, hogy zenéljenek. Nem egyszer egymást túlharsogva próbáltak zenélni, ami alkalmanként verekedésbe is torkollt.

 

Leskovac amúgy nem egy turistaparadicsom, a fesztivált leszámítva egy álmos, 60000 fős, szocialista építészet jegyeit magán viselő dél-szerb város.

Teli gyomorral a szomjunkat próbáltuk enyhíteni, sikerrel, hiszen sok a kocsma a városban. Ezek egyikében az esti óráktól szintén üvöltött a népzene. Dávid még kétszer, én egyszer kajáltam, majd a mulatozás után elindultunk vissza Nišbe. Busszal akartunk menni, de lekéstük az utolsó járatot. Így maradt az utolsó vonat, amely este 10 után érkezett volna, de természetesen fél órát késett. Az állomáson kb. 100-120 fő várta a vonatot. Aztán befutott az egy kocsis személy, a nép felözönlött és egy órás utazás után már Nišben is voltunk.

 

 

Please reload

Ajánlott bejegyzés

Kerülőúton Montenegróba 5. nap: Erőd a Duna partján - 2014. szeptember 7. (vasárnap)

September 16, 2014

1/10
Please reload

Legutóbbi bejegyzések
Please reload

Címkék
Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic

© 2014-2020 by Sali Zoltán. All rights reserved

  • vimeo
  • Twitter Clean
  • facebook