Újra dél felé - 2013. augusztus 29. (csütörtök)

Némi késéssel befutott, pontosabban csigalassúsággal bevánszorgott az éjszakai vonat Belgrád, kihalt pályaudvarára. Esős idő fogadott, emellett minden, pályaudvarhoz közeli pljeskavicázó zárva tartott még, ezért a buszállomáson található non-stop pékségek egyikében vettem reggelit. Dávid kitartott amellett, hogy pljeskát reggelizik, így végül a buszállomás egyik „gyorséttermében” vehette meg a túra első szerb hamburgerét.

7:50-kor indult a gyorsvonat Niš felé. A vonat csak a nevében gyors, hiszen a Lapovoig tartó első száz kilométert átlagosan 30 km/h sebességgel teszi meg, a leromlott pályaállapotok miatt. Lapovoig egy 60 perc késést is összeszedtünk.

A fülkében finn, InterRail-ező útitársakat kaptunk. Nem igazán látszott rajtuk, hogy tudják, merre járnak. Kitöltötték a bérletet, majd álomba szenderültek. Nišben leszálltak, pedig Skopjét írtak be az InterRail-re célállomásnak. Egyikük álmában lefingott…


CIMG8929.JPG
CIMG0498.jpg

13 óra körül bedöcögtünk Niš állomásra. Dávid gyorsan vett 30 RSD-ért egy „mekike-t”, azaz fél méter hosszú, szerb lángost. Ezután elkezdtük megkeresni a szállást. 15 €-ért (fejenként) jól felszerelt szobát kaptunk, külön előtérrel, „kitűnő kilátással”. A függönyt elhúzva ugyanis egy teljesen széthordott, szemétkupaccal teli ház romos helyét pillanthattuk meg. No, de sebaj, nem a kilátásért jöttünk. Meg, hát, ez már a Balkán, itt a csili-vili új építésű luxuslakások közé is beillik egy ódon, roskadozó vityilló.


CIMG8935.JPG

Gyors ismerkedés után a korgó gyomrunk vette át az irányítást és elkezdtem megkeresni a belvárosban, az általam már ismert csevapozót. Gyorsan meg is találtuk, s úgy tűnt az elmúlt két évben mit sem változott a hely. Rendeltünk másfél adagot a Nišben megszokott hosszúkás csevapokból (15 darab!), mellé sopszkát és lepényt, no, és Zaječarsko sört, a hagyományos, gránátos üvegben.

Ebéd után sétáltunk a belvárosban, majd kiültünk az erődbe egy sörre. A sör elfogyasztásának színhelyéül a várbástya azon szegletét szúrtuk ki, ahonnan a legjobb a kilátás a város legforgalmasabb helyszíneire, a piacra és a buszállomásra.


CIMG8931.JPG

Zajlott az élet mindkét helyen kora délután. A sok piaci vásárló illetve buszutas pedig előbb-utóbb megéhezik. Őket hivatott kiszolgálni a két helyszín közelében található tucatnyi „dögevő”, azaz brza hrana, vagyis gyorskajálda. Mindegyik egy kicsi roštilj-sütő egység, így kellemes grillszag lepte be a területet. Mi is kiszúrtunk egy szimpatikusat, „Extra leskovacki roštilj” néven. Mit takarhat az extra? Elhatároztuk, hogy vacsorára kipróbáljuk!

A Nišava folyó partján tértünk vissza a szálláshelyünkre, de előtte vettünk két sört a Beer diszkontban, ahol hamar kiszúrták külföldi mivoltunkat és érdeklődtek honnan jöttünk és hova tartunk. A Leskovacki roštiljada említését elismerő mosoly kísérte.


CIMG8922.JPG

A szálláson Dávid egy órás szundítást csapott, én pedig a TV-n megpróbáltam megkeresni a szerb Nóta TV-t. Ám ezúttal nem volt jó műsor.

Már sötétedett, mikor újból bevetettük magunkat a városba. Ezúttal a cél a délután kinézett dögevő volt. Mire odaértünk a piac bezárt, az autóbusz állomás forgataga is alábbhagyott, így elég kihalt volt a terület. Ám nem csalódtunk, kevesebb, mint 1000 Ft-ból, sörrel, ketten megvacsiztunk. Dávid gurmanska pljeskát, én házi grillkolbászt ettem lepényben, Zaječarsko pivo-val leöblítve.

Így este, azért más képét mutatta ez a városrész, nem épp a gazdagabb vagy jól szituált városi réteg sétált errefelé. Ők megmaradtak a belváros, drágább kávézóinál. Mi is tettünk itt egy kört, majd a Tramvaj kávézót ki is próbáltuk, de itt a 3 decis kis Jelen is dupla annyiba kerül, mint a dögevőben a félliteres Zaječarsko… De legalább megismerkedhettünk a niši villamosvasút múltjával.


CIMG8937.JPG

Tags:

Ajánlott bejegyzés
Legutóbbi bejegyzések
Címkék