Kiruccanás Albániába - 2013. május 7. (kedd)
Mára egy rövid albán kiruccanást terveztünk! Ugyan esős időre ébredtünk, 10-11 felé elmúlt a zápor és nekiindulhattunk Bar-Ulcinj útirányon át Shkodrának. A 11:30-as vonat szokás szerint fél órát késett. Itt történt meg az az eset, hogy el akartam menni az állomáson WC-re és a fizetendő összeget véletlenül a WC bejárata mellett kolduló cigányasszony tenyerébe tettem. Azt hittem, hogy Ő a WC-s. Megláttam bent a pénzszedőt, így gyorsan kivettem a pénzt és átadtam a valódi WC-snek.
Levonatoztunk Barba. Ott a Grill Sidro nevű „dögevőnél” ettünk egy-egy pljeskavicát majd átbuszoztunk Ulcinjba.
Ott egyenesen a taxis-főnökhöz vettem az irányt. 35 €-t kértek egy fuvarért Albániába. Próbáltam 30 €-ra (vagy az alá) lealkudni, de nem sikerült.
Egy óra múlva már Shkodrában voltunk.
Huhh, a város külső kerületein átgyalogolni a Rozafa várhoz, kemény lett volna. (Még szerencse, hogy 2006-ban már voltam itt, s akkor a várat is bebarangoltuk.)
A fenti négy kép még 2006 nyarán készült.
Így maradtunk a belvárosban. Megláttuk a főtéren az Albturist Rozafa szállót, itt próbálkoztunk a szobakivétellel. Belépve megláttuk, hogy négy csillagos a szálloda, így Dávid azt mondta, hogy meg se próbáljuk, biztos drága a szoba. Végül mégiscsak megkérdeztem, hogy mennyibe kerül és ledöbbentünk, hogy csak 12 € fejenként.
Hát, a recepción kívül más nem is volt négy csillagos. A szoba folyosóján hullott a vakolat, az elektromos kábelek kibelezve lógtak. A szoba is eléggé az 1970-es éveket idézte, úgy, hogy maximum az ágyneműt és a lepedőt cserélték le – amennyiben a sok mosástól már cafatokra szakadt.
A fürdőszoba tolóajtaja használhatatlan volt, a zuhanyzó rész belső oldalán – amelyet ér a víz – volt a villanykapcsoló. Bojler szolgáltatta a melegvizet.
A szobában a csillár búrája eltörött. Vagy hiányzott vagy celluxxal volt megragasztva. Mindezek ellenére nagy élmény volt a szálloda és az ára is kedvező volt. Tiszta volt az ágynemű is!
Ezután elindultunk felfedezni a belvárost. Hol teljesen felújított utcakép fogadott, hol egy szemétdomb. A közelgő felhőszakadás elől egy kávézóba húzódtunk be – ahol kezdtünk megismerkedni az albán sörkínálattal.
A forgalom és az albánok vezetési stílusa is érdekes. Az út közepén kiteszik a vészvillogót, leállnak és beülnek egy kávéra. A körforgalomban mindenki össze-vissza halad.
Az eső elmúltával vacsorázni indultunk. Dávid kinézett egy-két helyet, ezek közül választottunk. Kebabot, görög salátát, tzatzikit ettünk, pitával. Esti álomcseppeinket pedig a Tirana Beer biztosította. Kellett is, mert este a szálloda folyosóján albán gyerekek bokszoltak; nemcsak egymást püfölték, hanem a falakat is erőteljesen verték…
Sokat tanakodtunk, hogy merre és hogyan tovább, de az utazásra szánható pénzösszeg fogyása arra ösztönzött, hogy ne menjünk el az 5:45-ös vonattal Tirana és Durres felé.
