Csevapozás Szarajevóban - 2013. május 3. (péntek)
Reggeli után feladtuk a képeslapokat, majd – bár még meg akartuk nézni a Katakombákat – a vízesés felé vettük az irányt.
Itt egy csapat bosnyák, fejkendős muzulmán csaj fényképezkedett – s Dávidot kérték meg a fotó elkészítésére. Kimentünk a buszállomásra is, s ez nagy szerencse volt: az interneten 11:30-as időpontot találtam a szarajevói indulásra, ennek ellenére 10:25-kor ment a busz. (S utána csak 17 órakor.) Mivel a vízesést különböző szögből szerettük volna megnézni, elsétáltunk a buszállomás mellett is, így elértük ezt a fél 11-es buszt.
Travnik és Zenica városokon át ment a busz Szarajevóba, a menetidő majdnem 5 óra volt. A fővárosba csak délután 3 óra tájékán érkeztünk meg.
Utána bevillamosoztunk a belvárosba – a kifeszíthető ajtós villamossal. (Előtte még ittunk két szockó, gránátos üvegű Sarajevskót a vasútállomás egyik kávézójában.)
Első utunk a „pet-pet” csevaposhoz vezetett (amelyet 2012 novemberében fedeztünk fel), és a szokásos rendelési módszert követtem: „deset” azaz tíz Dávidnak, „pet” azaz öt nekem + joghurt. Itt kis fémtányéron szervírozzák a kért darabszámú csevapot, amelyet egy lepény belsejébe csúsztatnak be. Köretnek (vagy ha jobban tetszik: salátának) apróra vágott hagymát kap az ember. A Balkánon a csevapokhoz és grillezett húsokhoz nélkülözhetetlen hagyma nem olyan erős, mint az nálunk megszokott. Így napközben, munkaközi ebédszünetben vagy bármikor általánosan fogyasztott zöldség. Nem kell aggódni, lehet utána üzleti tárgyalásra menni vagy barátnővel találkozni! Itt, a Željo csevaposban, csak csevapot kínálnak, ötöt, tízet, tizenötöt, így inkább egy bosnyák gyorsétteremnek tekinthető.
Utána elindultunk megkeresni a Dávid által kinézett hangulatos hostelt. A Baščaršija peremén, a villamos-végállomás közelében egy szűk sikátorból nyílik a szállás bejárata. Gyorsan megtaláltuk és nagyon jó helyen, nagyon jó áron kaptunk egy szobát (10€/fő). Ezután betértünk a Szarajevói Sörgyárba néhány korsó szűretlen sörre. Bolyongtunk az óvárosban, megnéztük a nagymecsetet és a Han-t is. Este pedig a citadellához mentünk fel. Szarajevó az ex-jugó fővárosok közül a kedvencem. A hangulata egyedülálló; a Baščaršija kövezett utcái, a rézművesek üzletei, a mecsetek, az oda siető muzulmánokkal, a „gyorscsevapozók” sietős kiszolgálása pet-deset-deset-pet kiabálásokkal, a müezzin… Ilyenek Európában sehol máshol nincsenek.
