A Doboj és Tuzla közötti vasútvonal
... élén a 661-274-es dízelmozdonnyal
a bal oldali vonat az esti tuzlai, a jobb oldali a Banja Luka felé induló
Utazás vonattal Doboj és Tuzla között
A képre kattintva galéria nyílik meg!
Bosznia-Hercegovina a kisvasutak hazája volt az 1970-es évekig. Az ország területén a legtöbb vasútvonal 760 mm nyomtávval épült ki, elsősorban a nehéz hegyi terepnek köszönhetően.
A mai, normál nyomtávú Doboj-Tuzla vasútvonalat is csak 1951-ben helyezték üzembe. Előtte egy keskenynyomtávú vaspálya futott itt, aminek nem Tuzla, hanem az attól néhány kilométerre keletre fekvő Simin Han volt a végállomása. Ezt a mintegy 67 km hosszú kisvasutat 1886. április 29-én adták át a forgalomnak, építésének célja a Tuzla környéki barnaszén szállítási kapacitásának a növelése volt. A normál nyomtávú (1435 mm nyomtávú), ma is üzemelő fővonalat pedig 1947-ben kezdték el építeni, ezzel párhuzamosan a kisvasutat megszüntették.
Létezett egy rövidke szárnyvonal is, ami a Dobojhoz közeli Karanovacból ágazott ki és a néhány kilométerre lévő Gračanica településig vezetett. Ezt a rövidke mellékvonalat 1898 elején nyitották meg és 1967 novemberében szüntették meg. Tuzla és Simin Han között is bezárták a pályát, 1945-ben.
A vasútvonal fontos szerepet töltött be az áruszállításban és az ipar fejlődésben, hiszen Tuzla környéke a volt Jugoszlávia egyik fontos bánya- és iparvidéke volt. Kőszén- és kősóbányák üzemelnek a térségben, a város határában pedig erőművek és vegyipari kombinát ontja a füstöt. Az 1992 és 1995 közötti boszniai háború során többször támadták a várost, a harcok idején jelentősen visszaesett az ipar teljesítménye.
Az ipar napjainkban is működik, még ha kisebb teljesítménnyel is, mint az elmúlt évtizedekben. A vasútvonalon fontos a teherforgalom, még ha igen lestrapált állapotban is van. A teherforgalom érdekében az 1980-as években Tuzlából Zvornik és a szerbiai Szabács irányába is összeköttetést építettek. Itt csak 1989-ben indult meg a forgalom, ám a délszláv háború után már nem éledt újra ez a vonalszakasz. A 2014-es balkáni árvizek pedig súlyosan megrongálták a pályát, így jelenleg nincsen Szerbia és Bosznia-Hercegovina között közvetlen vasúti kapcsolat.
Tuzlából Brčko és a horvátországi Drenovcin át Vinkovciba is vannak sínek, azonban a személyforgalom itt megszűnt 2012 körül. Nekem még volt szerencsém itt 2010 nyarán nemzetközi személyvonattal utazni.
A Doboj-Tuzla szakaszon 2019. december 14-ig entitásközi személyvonatok közlekedtek, ugyanis a vonal egyik része a Föderációs, másik része a Boszniai Szerb vasút kezelésében áll. Napi 3 pár vonat döcögött végig a két város között, míg munkanapokon egy iskolásjárat is járt, de csak a boszniai szerb szakaszon, Petrovo Novo állomásig.
Bár a ŽRS-nek (a boszniai szerb vasúttársaságnak) van néhány 813-as sorozatú motorvonata, amit még a szlovén vasúttól vásároltak, a rendelkezésre állás igen pocsék. Így gyakori, hogy mozdonyos vonatok pótolják a motorvonatokat. Ottjártamkor, 2019 nyarának végén is 661-es Kennedy (661-274) húzta nem túl hosszú, két kocsis vonatát.
Igazi nosztalgiautazásban volt részem: karos jelzők, lerobbant állomások és ipari negyedek, füstölgő gyárkémények, biztosítatlan útátjárók árnyékában döcögött végig a vonat. Nyár és hétvége lévén utas nem volt sok, gondolom a reggeli vonatok – különösen tanítási időszakban – inkább megtelnek.
Legnagyobb meglepetésemre működő gőzmozdonyt is láttam a vonal mentén; ugyanis a Tuzla környéki szénbányák még használ teherszállítása néhány gőzöst.
A vasútvonal beutazását elsősorban vasútbarátoknak ajánlom, Tuzla és Szarajevó között ugyanis sokkal gyorsabb és gyakoribb a buszközlekedés, s még átszállni sem kell.
2019. december 15-től a személyszállító vonatok csak a Doboj és Petrovo Novo közötti szakaszon közlekednek, Petrovo Novo és Tuzla között megszűnt a forgalom!