BalkánUtazó

A szerb fővárostól a montenegrói kikötővárosig húzódó vasútvonal Európa egyik legszebb vezetésű nagyvasúti vonala, amelyet 2015-ben a The Guardian brit lap is beválasztott a 10 leglenyűgözőbb vasútvonalak listájára.

Oldalamon számos nyugat-szerbiai látnivaló található, amelyek többsége nemcsak autóval hanem vonattal és busszal kombinálva is megközelíthető. Ezek eléréséhez többnyire a Belgrád-Bar vasútvonal különböző pontjain kell leszállnunk és esetenként buszra váltanunk. Így a megközelítési lehetőségeknél sokszor említettem meg a vasútvonalat. Jómagam is többnyire tömegközlekedéssel járom a térséget és számos alkalommal volt lehetőségem utazni Belgrád és Bar között. Úgyhogy most következzék egy összefoglaló a vonalról és kedvcsináló az utazáshoz!

 

A 476 km hosszú vasútvonal nem büszkélkedhet nagy történelmi múlttal, ugyanis csak 1976-ban adták át teljes hosszában. Korábban egy tekintélyes keskenynyomtávú vasúti hálózat működött Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró hegyvidéki területein, amelynek építése még az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdődött meg. Erről részletesebben a Mokra Gora-i kisvasutat bemutató részben olvashatnak.

 

Az új, immáron nagyvasúti vonalat Belgrádból Valjevo-Užice-Prijepolje és az akkori Titograd (Podgorica) érintésével tervezték meg Barig. Az elsőként megvalósított szakaszok a Belgrádból kiinduló első 60 kilométer illetve a Podgorica és Bar közötti sínpárok voltak. Ezek már 1958-1959-re elkészültek. 1968-ra Belgrád felől elérte a vasút Valjevot, majd 1972-re elkészült az első komolyabb szakasz a Valjevoi-hegységen keresztül Užicéig. A legnehezebb terepviszonyok azonban Užice és Podgorica között várták a vasútépítőket, így ez a szakasz készült el legkésőbb, 1976-ra.

A hegyvidéki terepviszonyokat jól illusztrálja, hogy a vonalon 254 alagút épült (Belgrád felől számozzák őket)! A teljes vasútvonal mintegy egynegyede alagutakban vezet; a montenegrói Bijelo Polje és Podgorica között többet csalinkázik a vonat az alagutakban, mint a felszínen. Ezért nem ok nélküli a „montenegrói metró” becenév sem… A leghosszabb alagút hossza meghaladja a 6 km-t is. Ez pont a Šozina-alagút, amelyből kibukkanva rögtön megpillanthatjuk a kéklő Adriai-tengert és Sutomore üdülővárosát.

A vonal másik különlegessége Európa legmagasabb vasúti völgyhídja, a Mala Rijeka viadukt, amely közel 500 méter hosszú és közel 200 méter magasan feszül a felszín felett. Tériszonyosok ne hajoljanak ki a vonat ablakán…

Legmagasabb állomása Kolašin, amely 1032 méteres tengerszint feletti magasságban van, míg a végállomás, Bar mindössze 3 méterrel fekszik a tenger szintje felett. Egy téli út alkalmával Kolašinnál 1-1,5 méteres hó fogadott, miközben 3 órával később már szikrázó napsütés és +12 fok volt a tengerparti Sutomoréban.

A vasútvonalon számos olyan állomás található, amely két alagút között kapott helyet és közúton nem vagy alig közelíthető meg. Mégis talán a legérdekesebb állomás a montenegrói részen fekvő Kruševački Potok megállóhely, amely teljes egészében egy (fél)alagútban található. A megállóhelyi őrbódé és a peron is az alagút belső oldalában kapott helyet! Ezt a megállást egy Barból Bijelo Polje felé tartó személyvonatozás alkalmával vettem észre. Akkor a rövid tartózkodás miatt nem tudtam fényképezni, azonban az interneten fellelhető néhány fénykép a különleges megállóhelyről: http://www.zeljeznice.net/forum/index.php?/topic/7473-od-ravnice-pa-do-krsa-preko-vrhova-i-tako-sve-do-mora/page-3

 

Kevesen tudják, hogy a vonatok kb. 10 km erejéig Bosznia-Hercegovinába is átmennek, azonban ezen a szakaszon megállás nélkül haladnak át.

Jugoszlávia szétesése és a délszláv háborúk idején elhanyagolták a vasútvonalat, emiatt számos szakaszon sebességkorlátozást vezettek be. A vonal teljes hosszán a kiépítéskor kb. 7 óra volt az utazási idő, mára ez 11 órára nőtt.

 

2014 májusában az Yvette névre hallgató ciklon hatalmas esőzéseket okozott Nyugat-Szerbiában, és számos hegyi patakon óriási mennyiségű víz zúdult le. Az áradások elmosták a vonal néhány rövid szakaszát Valjevo környékén. A nehéz terepviszonyok között 10 hónapig üzemszünet volt Valjevo és Kosjerić között; a bari gyorsvonatok közül csak az éjszakai vonatpár közlekedett, kerülőútvonalon, Karljevo felől. A személyvonatok pedig megosztva Belgrád és Valjevo illetve Lastra és Prijepolje (illetve Bar) között jártak. A hegyi terepviszonyok miatt autóbuszos pótlásra nem volt lehetőség, csak a cseh vasút rendelt meg egy közvetlen Szabadka-Bar buszt, s ezzel próbálta meg a tengerpartra tartó nyaralókat elszállítani a nyári főszezonban.

 

Szerencsére 2015 márciusától újra a teljes vonalon közlekednek a vonatok és a nappali vonatpár is beindult. Így ha nincs lehetőségünk leszállni a vonal közbenső állomásain és kalandozni egyet Nyugat-Szerbia hegyvidéki tájain, akkor a nem túl gyors tempóban haladó vonat ablakából szemlélhetjük meg e lenyűgöző tájat. A poroszkálás és a gyakori késések ellentételezéseként pedig a naplementét már az Adriai-tenger hűsítő vizéből nézhetjük – amennyiben a nyár első felében járunk a Balkán ezen szegletében.

 

2023-ban a Belgrád és Bar között közlekedő nappali vonat (indulás Belgrád Topčider állomásról 9:00-kor, Barból 9:00-kor) csak a nyári szezonban járt, míg az éjszakai vonat (indulás Belgrád Topčider állomásról 21:10-kor, Barból 19 órakor) egész évben közlekedik. A vonatok az új Beograd Centar állomásról indulnak.

 

A fenti képre kattintva galéria nyílik meg, amiben 2006 és 2014 között, a vasútvonalon készült felvételeimből válogattam!